Aranyi László Rendhagyó haibun – Nepravilan haibun

 

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Rendhagyó haibun
 
                     Világéletemben irtóztam attól,
                     ami szabályos, ép-egész, banális, érthető,
                                   átlátható, tiszta, egynemű.
Minden más, mint ahogy érzékeljük.
              Hiába változtatunk nézőpontunkon,
a kép nem teljes, valamit valami örökké eltakar.
Jégdarabkákká töredező a megismert,
       csak az önkényünk által kiragadott,
a változó öröklétbe konzervált elemeit ismerjük el  tudásunkként.
(Mondják, van, vagy volt a poharunkban valami…
Dehogy… Üres a kezdetektől…)
 
              Nem látjuk a kísértetszerűt, a megnyilvánulások mögött
óvatosan megbúvót,
       a fáklyánk fénykörén túli élő, s előttünk
                            összezáruló sötétség csodáit.
 
„Hű, de ostobára sikeredett az emberszabású” – legyint bosszúsan
       a megsántult, patás és körmös Úr… Miért nem a gyík, a pók,
                            vagy a darázs lett teremtő erejű?
              S Babalon Úrnő tovább őrzi titkait.
       Áttetsző, bíbor fátyla mögül jóízűen röhög rajtunk.
 
Forrás: https://www.szovetirodalom.com/2021/05/15/aranyi-laszlo-rendhagyo-haibun/
 
 
Nepravilan haibun¹
 
                     Od pamtiveka sam se od svega grozio
                     što je pravilan, čitav, banalan, razumljiv,
                                   providan, čist, istorodan.
Sve je drugačije no što osećamo.
              Zalud menjamo naše gledište,
slika nije čitava, nešto se nečim uvek zaklanja.
Upoznato na komade leda se razbija,
       samo što je samovoljno istrgnuto,
u promenljivu večnost konzervirane elemente priznajemo znanjem.
(Tvrde, u našoj čaši nešto ima odnosno bilo je…
Nikako… Od početka je prazna…)
 
              Ne primećujemo ono što je nalik utvari, što se iza pojava
oprezno skriva,
       izvan delokruga svetlosti naše baklje,
                           ispred nas zatvarajuća čuda tame.
 
„Do vraga, čovekolik kako je samo bedast” – odmahuje
       hrom, papkar i nokat Gospodin ljutito … Stvaralačku snagu
                            zašto nije gušter, pauk ili stršljen dobio?
              I Gospođa Babalon svoje tajne dalje čuva.
       Iza svog prozirnog, rumenog skuta nas sa užitkom ismejava.
 
¹ Haibun je u pravilu kombinacija odlomaka pripovedne ili esejističke proze stopljene s haiku. 
 
Fordította: Fehér Illés