Jász Attila Az utolsó füzet – Poslednja sveska

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Az utolsó füzet¹
 
Mindig is buszvezető akartam lenni egy külvárosi járaton. Üres
füzettel, fém uzsonnás dobozzal. Szünetekben ülni a padon, nézni
a vízesést. Vasárnap délelőtt William Carlos Williams fiatalkori
verseit olvasni. Esténként a helyi bárban kutyasétáltatás ürügyén
lassan meginni egy korsó sört. Verset írni, soronként, fejben, és
ha megkérdezik, azt mondani, nem vagyok költő, elnézést, csak
egy buszsofőr. Na, ez az igazi szabadság! Füzetben vagy filmben
létezik csupán. A többi mindig csak kitalált történet marad.
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.
 
 
Poslednja sveska²
 
Uvek sam na predgradskoj liniji šofer autobusa hteo biti. Sa praznom
sveskom i užinom punom metalnom kutijom. U pauzama na klupi sedeti,
vodopad gledati. Nedeljom prepodne rane pesme Vilijama Karlosa Vilijamsa
čitati. Uveče u obližnjem baru pod izgovorom izveo sam psa
polako kriglu piva piti. Pesmu pisati, red po red, u glavi i ako
upitaju, jednostavno odgovoriti, nisam pesnik, izvinite samo sam
šofer autobusa. Da, to je prava sloboda! Tek u svesci ili na filmu
postoji. Sve ostalo samo izmišljen događaj ostaje.
 
²Džim Džarmušu
 
Prevod: Fehér Illés