Radnóti Miklós Sem emlék, sem varázslat – Nije uspomena, niti čarolija

 

Radnóti Miklós ( Mikloš Radnoti)
(Budapest, 1909. május 5. – Abda, 1944. november 9.)

Sem emlék, sem varázslat
 
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
 
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.
 
1944
 
Forrás: http://www.aranylant.hu/default.asp?idf=33&idi=1984
 
 
Nije uspomena, niti čarolija
 
Nagomilana skrivena ljutnja u mom srcu do sada
kao smeđe seme u plodnici jabuke je tumarala,
i znao sam, sa sabljom u ruci anđeo me prati,
iza mene hoda, pazi na mene, ako treba i brani.
Ali ako neko jedne divlje zore na to se budi
da je sve propalo i poput utvare krene,
napušta svoje stvari, nag je maltene,
onome u svom lepom srcu lakih koraka
povučena, domišljata poniznost sazreva,
ko o nečem drugom govori, buni se, ne zbog vlastitog dobitka,
taj već prema slobodi daleke budućnosti se probija.
 
Ništa nisam imao niti ću ikada išta imati,
pa neka za tren o tom bogatom životu sanjari:
ljutnju u srcu ne nosim, ne zanima me odmazda,
svet će se ponovo izgraditi – mada ispred mene je zabrana,
u podnožju novih zidova ćut će se moja zakletva:
sve što još sledi u sebi sam već proživeo,
više se ne osvrćem i znam, niti uspomena
niti čarolija me neće braniti, - zlokobno je nebo iznad mene;
prijatelju, okreni se i odmahni, ugledaš li mene.
Tamo gde je ranije sa sabljom anđeo stajao, -
možda sad se niko ne kreće.
 
1944
 
Prevod: Fehér Illés