Ágh István A szökevények verse – Pesma odbeglih

 

Ágh István Iszkáz 1938. március 24. – 

A szökevények verse   Eljöttünk mindannyian. Otthon csak kinőtt ruhánk, kétes hírünk, vénasszonyok szájától elfelejtve romlunk egyenként, anyánk sem tudja merre. A reménység telepén lődörgünk szabadnapokon, zsebünkben cirkuszjegyek, szétmorzsolt számlák, görcsbegyűrt szerelmeslevél. A szerencse-csillag alatt asztalunkon száraz virág, savanyú bor.

Pesma odbeglih   Svi smo otišli. Kod kuće su tek naša iznošena odela i sumnjiv glas, od ogovaranja starica zaboravljeni pojedinačno se kvarimo, ni majke nam ne znaju, gde. Slobodnim danima na proplanku nade se potucamo, u đžepovima karte za cirkuske predstave, pocepani računi, zgužvano ljubavno pismo. Ispod zvezde sreće na stolu nam je osušen cvet, kiselo vino.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://meglepetesvers.hu/agh-istvan-a-szokevenyek/