Turczi István: Gép-templom – Mašina-crkva

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Gép-templom
 
Leleplező ez a szabályosság.  Sehol  egy önmagáért való
kitüremkedés,    kóbor    vonal,    torzó  vagy   formákból
kitagadott disszonancia. Szinte  fáj,  és  megaláz,  ahogy
monstrumként  magaslik  föléd.  Előtte  állsz,  de  mintha
megadóan térdepelnél egy  gép-templom oltára előtt,  és
szemed      újhitű     áhítattal      függesztenéd     a     hol
üvegkupolának, hol baziliszkusznak  tetsző,   végtelenbe
futó  ablakokra.   A   geometrikus   csendben   erőlködés
nélkül  hallani  egy  imát.  Te  imádkozol,   anélkül,  hogy
tudnád.  Te   könyörögsz  bebocsáttatásért.  Ruhádat  te
szaggatod, hamut fejedre te szórsz.  Holnapi emlékeket,
még     ki      sem     mondott    szavakat    morzsolgatsz
rózsafüzérként. A folytatás oltalmáért esedezel  az  örök
szüntelenség   színe   előtt.   Pedig  ha  jobban  figyelsz,
megláthatod  azt  a  lépcsőt  a lábazatban, ahonnan van
hová. Nincs még veszve semmi.
 
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
 
 
Mašina-crkva
 
Ta  pravilnost razotkriva. Nigde  neke izbočine,  zalutale
crte,  torzo  ili  iz forme  izvrnute  disonancije koja sama
za  sebe  postoji.  Na  neki način boli  ti  i  vređa te kako
poput monstruma u vis  se  uzdiže. Ispred  nje stojiš, ali
kao  da  pomirljivo  ispred  oltara   mašine-crkve   klečiš
i  čežnjom  nove  vere  promatraš   prozore  koje  se   u
nedogled protežu a tebi se čas staklenom  kupolom čas
baziliskusu čine.  U  geometrijskoj   tišini  jedna  molitva
bez  naprezanja  se  čuje.  Ti  se  moliš  bez  toga  da bi
znao.  Za   dozvolu   za   ulazak  ti  preklinješ.  Odelo  ti
cepaš, na glavu pepeo ti posipaš. Sutrašnje uspomene,
još   neizgovorene   reči    poput   brojanice   premećeš.
Ispred   pozornice   večne  neprekidnosti   za   zaštitom
nastavka  se  moliš.  A da  malo  više  paziš  mogao  bi
u podnožju  onu stepenicu  videti  odakle ima kud.  Još
ništa nije izgubljeno.
 
Prevod: Fehér Illés