|
Strankinja
Nezadovoljan je! Kao da živi dva života.
Čvrsto odlučuje da to promeni. I pobegne iz grada. Bogat privrednik,
četrdesetogodišnjak opsednut poslom. Još uvek neoženjen. Nije ženomrzac.
Naprotiv! Imao je sve vreme da pravilno rasporedi. Težio je uspehu, svestan
apsurda žrtve koju guta strast. Novac i moć.
Uplašio se te opasne
slasti! Osećao se kao dete koje je dobilo kutiju slatkiša i halapljivo pojelo
veći deo. Ne, ne želi više da potroši ni jedan preostali slatkiš. Uzimaće ih,
ubuduće, s posebnom pažnjom. Da uživa u svakom zalogaju.
Nije dugo razmišljao. Sve se odvijalo
preko noći. Za stalno mesto boravka bira istureno ostrvo. Daleko od
civilizacije, gde se vreme ne broji. Nova težnja, rajski mir. Da raščisti. Da
se vrati prirodi, vedrini i ljubavi.
Da bi to postigao mora
biti sam, između neba i mediteranskog kamena. Ručni sat odbaciće zajedno s
mobilnim telefonom. Običan je čovek. Neće da se budi sa gorčinom. Živeće vanvremenski.
Nezavisan i slobodan.
Biće dovoljno novca od prodaje
kompanije.
Prva ponuđena kuća bila je njegov izbor.
Prkosno se naslanjala na obalu kao da preti nepreglednom morskom
prostranstvu. Zalazak sunca bio je čaroban. Pamučni oblaci, oivčeni
crvenilom, gurali su plamenu kuglu da se utopi u more. Stoletnu kamenu
lepoticu zapljuskivali su talasi i poslednji zraci sunca. Neviđen prizor
boja. Nije se cenkao. Odmah je preuzeo ključeve. Advokati neka brinu o
ostalom. Odlučio je da na kući ništa ne menja. Osim generalnog čišćenja i
pokojeg komada
nameštaja. Tako
netaknuta savršeno se uklapa. Već nakon nekoliko nedelja imao je dojam da tu
živi oduvek. Kuća ga opčini u predvečerje, ali u međuvremenu promeni
mišljenje. Najlepša je u svitanje. Zagrljena
bonacom, u tišini.
Sedeo je u polumračnoj konobi ispijajući
bevandu. Nestašni vetar igrao se rasušenim škurama. Pročišćeni letnji vazduh
unosio je miris mora. Dole, na uskoj šljunčanoj plaži, jutrom bi škripali
koraci prvih kupača. Sva sreća nema ih mnogo. Ne smetaju mu sve do
popodnevnog odmora. A do tada plaža ionako nestaje odnešena plimom. Tog dana,
veoma rano, začu tihe korake. Delovali su oprezno kao da se šunja plašljiva
košuta. Nije od onih koji zagledaju, ali ovaj put ustade i proturi glavu kroz
prozor. Dama sa šeširom, približno njegovih godina, gracioznim pokretima
nameštala je crveni peškir. Dlanovima je pritiskala skoro svaki kamen posebno
kako bi sebi načinila udoban ležaj. Elegantna crvena haljina, bez rukava,
vijorila se pri svakom pokretu i preko nabora prelamala čudesnu svetlost.
Ubrzo je vešto odbaci i sede na pripremljen, kameni ležaj. Iz velike torbe izvadi
manju, toaletnu, i poče s jutarnjom šminkom. On htede da se povuče s prozora,
ali nije mogao pred slikom te prelepe žene. Glavu oprezno povuče unazad, iza poluraširenih
škura, i
nastavi da prati iznenadnu predstavu. Diskretnije. Skoro prestade da diše. Prilikom
mazanja usta, pred ogledalcetom, dama je pravila ljupke grimase. Povremeno
je, kako se pomeralo sunce, zabacivala valovitu kosu i menjala položaj tela.
Bio je to pravi ritual pun dražesti. Gaćice bikinija krasile su dve crvene
ruže, prišivene na bokovima. Latice plamte na jutarnjem suncu krvavom bojom, dok
uljem trlja blago pocrvenela bedra. Njena lepota pravo je čudo prožeto crvenilom.
Sve na njoj je crveno. Da bi dopadanje bilo jače crvene se sad i njena usta,
nokti, rumene obrazi uokvireni prirodnom, crvenom kosom. Među tom silinom
crvenila uvek vreba opasnost. Crvena je i krv, pomisli, i naglo zauze svoje mesto
kraj dopola ispijene bukare.
Ali, crv znatiželje ne miruje. Mistična kupačica kao senka ustrajno mu iskače
pred lice. Mora da je upozna. Kako da joj priđe? Nema uspeha bez pokušaja,
zaključi dok je smišljao način. I neuspeh u pokušaju je pozitivan korak.
Upravo taj jedan korak si u prednosti, pomisli, i pokrenu se s mesta. Sa
stola zgrabi kotaricu sveže ubranih smokava i zagazi niz skaline.
Dok je karminom mazala usne krajičkom
oka primeti kako je, s prozora kuće, posmatra muškarac. Tajno. Prošla je
četrdesetu i, mora da prizna, godi joj osećaj da je još uvek poželjna. Oduvek
govore kako je lepa, a sebe nije smatrala posebnom. Odavno je svesna da
lepota uopšte nije prednost. Naprotiv, balast je koji nosi na plećima od
mladosti. Kao šiparica ludela je dok je presretala muške poglede s požudom.
Posle dvadesete je navikla i namerno potencirala privlačni način odevanja i
jarku šminku. Počelo je da prija i prelazi u neku čudnu strast. Volela je da
se poigrava s muškarcima i gleda kako gube glavu. Ali to je za sobom vuklo i
veliku opasnost. Poriv guši udajom. Muža upoznaje na jednom banketu. U to
vreme bilo je potrebno malo da joj u muškom društvu postane dosadno. Ne i tada
slušajući tog smirenog čoveka. Njegov glas tad udahnu život u neku bajatu
vest. Bila je očarana. Jedini čovek koji je nije obasipao preteranim komplimentima.
Čak je delovao nezainteresovan. Teško ga je navela da je osvoji. Voli ga.
Neosporno. Već petnaest
godina. Ali, vremenom
njihov brak postaje trom od svakodnevice. Zato je i došla na ovo zabačeno ostrvo.
Sama. Još ne zna tačno kojim povodom: Da nešto spasi ili da raščisti. Sledeće
tri nedelje dovoljno je vremena da razmisli o svemu. Skriveni pogledi odozgo
ponovo unose živost koja joj tako nedostaje
poslednjih godina.
Upravo je prilika da se vrati staroj strasti. Zašto da ne, pomisli, ali
umereno.
Sa stepeništa je ugleda kako opušteno
sedi i prelistava ženski časopis Elle. Nemica je, pomisli, i obradova se što još uvek
dobro vlada nemačkim. Dubok pogled koji je uputio prema toj lepoj ženi bio je
pun čežnjivog iščekivanja. Žene su kao more koje ne možeš lako posedovati.
Jedino ti preostaje da ih posmatraš sa žudnjom i diviš se njihovoj lepoti. One
osete muške poglede i kada su okrenute leđima. Ako su zainteresovane odmah
počinju igru žmurke kojoj nema kraja. Zna on to dobro i rizikovaće da ga
izabere.
Na prvi šum šljunka, pod njegovim
stopalima, Nemica blago podignu glavu i pokloni mu vragolast osmeh. On načas
zanemi pred silninom tog crvenila. Lepša je no što se činilo s prozora. Brzo se
snađe izgovorom o nestajanju plaže koju guta
popodnevna plima.
– Margit – reče baršunastim glasom
pružajući negovanu ruku.
– Mladen – odgovori kratko uz rukoljub.
Opčiniše ga njene krupne oči. Dok je puštao
nežnu ruku primeti lagano širenje zenica. Znak dopadanja. Savladana je prva
prepreka, pomisli, i pruži kotaricu punu smokava u znak dobrodošlice. Kontakt
je uspostavljen brzo.
Lakše nego što se nadao. Margit se raspitivala o ostrvu, ljudima, radnjama...
Tek je pristigla i iznenađena je što u mestu nema hotela. Morala je u
privatni smeštaj. Apartman je pristojan, ali teško se sporazumeva s
vlasnicima. Mladen shvata da je njegovo znanje nemačkog jezika sledeća karika
koja ih povezuje sve dok je ovde. Istraživaće zajedno.
Trećeg dana preselila je u njegovu kuću.
Poremećen je mir isturenog ostrva. Više nije samotnjak i mora da menja
navike. Flert se pretvara u nešto drugo. Zaljubljen je, oseća, i pita se nije
li pogrešio što se vezuje za strankinju. Zasad sve izgleda savršeno. Margit
je dobre naravi, prilagodljiva, otvorena i sve uvažava. Ali šta će biti kada
iskrsne prvi problem? Patnja je kada nisi u stanju da s partnerom raspraviš i
podeliš muku na svom, maternjem jeziku. Svestan je rizika. Još o njoj ne zna
dovoljno. Doduše, ni ona ne pita mnogo. Tu su jednaki. Ali, zašto sad da
razmišlja o tome. Zar nije trenutno srećan. Reč „problem“ ne sme da postoji u
rečniku srećnog čoveka. Destruktivna je i povlači unazad. Zameniće je rečju
„izazov“. Tako snovi postaju stvarnost.
Trka počinje.
Zajedno su usvajali ostrvo. I ono njih.
Brzo upoznaše i najskrovitiji kutak nevelikog sela. Ljubav se razbuktala kao
vulkan. Upijali su jedno drugo do besvesti. Vreme je stajalo, a oni nesvesni
da su samo prolaznici koji prate sunce od svitanja do povečerja.
Akvamarinsko jutro. Mladen iz prikrajka
posmatra Margit zavaljenu u fotelju na terasi. Čini mu se da njena lepota
postaje sve čulnija. Jedva primetne bore oko očiju još više potenciraju njenu
prefinjenost. Sad je potpuno uveren, to je žena njegovog drugog života.
Zaprosiće je iako zna da je udata. Svakodnevno oseća njenu privrženost i
pristaće sigurno. Nema dece, što je velika prednost. I, neće je siliti na
brzu odluku. Neka dobro razmisli o svemu. Novi život tek počinje. Njemu
vreme, ionako, više ne predstavlja mnogo. Čekaće.
Margit silazi na plažu ispred kuće i
zastaje zamišljena. Snop magičnih boja preliva se s kamena prema obali mora.
More je isuviše mirno. Ta preterana mirnoća odjednom je uplaši kada ugleda
svoj lik u ogledalu bonace. Delovao je zlokobno i imala je osećaj kako će
more svakog trenutka da zine i proguta je kao zver u jednom zalogaju. Još
nije srela takvog čoveka kao što je Mladen. Nežan, topao i nadasve pažljiv.
Odnosi se prema njoj kao prema princezi. Oseća ga kao božji dar. Ipak,
poslednjih dana prilično je zbunjena. Plaši se svoje naglo probuđene strasti.
I što nije u stanju da zauzda emocije. Da ga je bar srela pre petnaestak
godina. Sve bi bilo tako jednostavno. I lako. Ovako je raspolućena na grešnu radost
i savest. Kako da napusti muža? Kako Mladena? Nikad nije osetila ovakav
teret. Voli obojicu. Zašto je Bog iskušava? Da li je to kazna što se u mladosti
poigravala s muškarcima?
U grudima oseti bol. Volela bi da
nestane u ovom plavetnilu.
Margitu prenu Mladenov poziv s terase.
Pripremio je doručak. Svojski se trudila da ne primeti njenu zabrinutost. Primetio
je. Rekla je da je boli glava i kako bi joj prijala jutarnja šetnja. U centru
mesta sedoše u tek otvoren lokal da popiju kafu. Istog časa ugleda
čoveka koji upravo
otključava vrata mesne apoteke. Margit poskoči i uputi se tamo. Mladen htede
da pođu zajedno, ali ga ona blago zadrža rukom. Samo da kupi aspirine. Za
tako nešto ne treba joj prevodilac.
Tog dana aktivirala je mobilni telefon.
Posle šest nedelja. Na ekranu stoji obavest o dvadesetak propuštenih poziva. Pre
tri nedelje. Dugo je vrtela telefon u ruci. Neodlučnu, zateče je poziv. Dugme
pritišće posle duže zvonjave. Govori nepoznatim dijalektom. Mladen ne
reaguje. Ćutaće. Svestan je ove muke. Problem iskrsnu bez najave. Onaj o kome
je razmišljao na početku. Ne sme da pogreši. Žene teško podnose pritisak.
Najčešće ne praštaju.
Oblak zle slutnje nadvio se nad
ljubavnicima dok su posmatrali jedno drugo ispod oka, znajući da su na rubu
zabranjene ljubavi. Ćutali su jer im to nalaže razum, svesni nemoći da nešto
promene, a misle kako bi najbolje bilo da nestane ceo svet i ostanu samo njih
dvoje.
Te noći nisu vodili ljubav. Prevari ga
san.
Mladen skoči iz kreveta na prodoran zvuk
sirene. Jednonedeljni brod već je napuštao luku. Njena strana kreveta ostala
je netaknuta. Uzalud je pozivao njeno ime trčeći po kući kao sumanut. Na toaletnom
stoliću, ispod pepeljare, ugleda cedulju ispisanu poznatim rukopisom:
Es tut mir leid! –
pročita i cedulja kliznu na pod.
Mladen ostade ukopan u mestu kao statua.
Ni treptaj oka, niti drhtaj usne. Ispisane reči odjeknuše u njegovom srcu kao
jauk samrtnika. Dugo je buljio u pod ne verujući da parče hartije može naneti
toliki bol. Odjednom ga nešto pritisnu u grudima i ponestade mu daha. Teško
se dovuče do kupatila da nađe lek za pritisak. Na rubu umivaonika ugleda papirnu
kesicu i na njoj neotvorenu kutiju tableta za glavobolju. Ispod kese nalazi
novu kutiju. Test za rano otkrivanje trudnoće. Unutar kutije dva štapića.
Na jednom obojena linija. Crvena.
|
Az idegen nő
Elégedetlen! Mintha két életet élne.
Elhatározza, mindenképpen változtat. És megszökik a városból, negyvenvalahány
éves, munkamániás. Még mindig nőtlen. Nem nőgyűlölő. Sőt! Minden idejét
megfelelően osztotta be. A siker érdekében, tudva, mi mindent áldoz fel a
szenvedély. Pénz és hatalom. Megrettent e veszélyes kéjtől! A kapott édesség
nagy részét felfaló gyerekként érezte magát. Nem, a megmaradt édességből
többet nem akar fogyasztani. A jövőben külön figyelemmel vesz belőle. Hogy
minden falaltot élvezzen.
Nem sokáig gondolkodott. Minden egyetlen
éjjel történt. Állandó lakhelyül távoli szigetet választ. Messze a
civilizációtól, ahol nem számít az idő. Új irány, mennyei nyugalom. Hogy
letisztázza. Hogy visszatérjen a természetbe, örömbe, szerelembe. Hogy ezt
elérje, az ég és a mediterráni kövek között egyedül kell lennie. A hordozható
telefonnal együtt a karórát is eldobja. Egyszerű ember. Nem akar keserűséggel
ébredni. Időn kívül él majd. Függetlenül és szabadon.
A cég áruba bocsátásából lesz elég pénz.
Az első felkínált házat választotta. Konokul
támaszkodott a partra, mintha fenyegetné a végtelen tengeri térséget. Csodás
volt a napnyugta. A lángoló korongot vörösen izzó, gyapjúszerű felhők
merítették a tengerbe. Az évszázados kőszépséget hullámok mossák és az utolsó napsugarak
érintik. Hihetetlen színáradat. Nem alkudott.
A
kulcsokat rögtön átvette. A többiről gondoskodjanak az ügyvédek. Elhatározta,
a házon semmit sem változtat. Az alapos takarítást és néhány bútordarabcserét
kivéve. Így, érintetlenül tökéletes. Néhány hét elteltével már úgy érezte,
mindig itt élt. A ház megbabonázta napnyugtakor, de közben véleményét
megváltoztatta. Virradatkor a legszebb. A csendben, nyugalomba zárva.
A kocsma mélyén bevandát1
iszogatott. A huncut szél a szétszáradt árnyékolóval játszott. A tiszta nyári
levegő tengerillattal telt. Kinn, a keskeny kavicsos strandon reggelenként az
első fürdőzők léptei hallatszottak. Szerencsére nincsenek sokan. A délutáni
pihenőig nem zavarják. Addig meg a strandot különben is ellepi a dagály. Azon
a napon, nagyon korán, csendes lépteket hallott. Óvatosnak tűntek, mintha
riadt szarvasünő lopakodott volna. Nem az érdekesek közül való, de ebben az
esetben kidugta fejét az ablakon keresztül. A hozzá hasonló korú kalapos
hölgy piros törölközőjét kecses mozdulatokkal igazgatta. Tenyerével
szinte
minden kavicsot megnyomott, hogy fekhelye kényelmes legyen. A szemrevaló,
ujjatlan, piros ruha mozdulataival együtt lobogott és varázslatosan törte a
fényt. Hamarosan ügyesen eldobta és az elkészített kavicságyra ült. A nagy
táskájából kivette a kisebbet, a piperetáskát és elkezdődött a reggeli
sminkelés. Vissza szeretett volna húzódni, de a gyönyörű nő látványa nem
engedte. Fejét óvatosan visszahúzta, az árnyékoló mögé és a váratlan látványt
tovább követte. Visszafogottabban. Lélegzet visszafojtva. Ajkát festve, a kis
tükör előtt, a hölgy csábító grimaszokat tett. Időnként, ahogy a nap mozdult,
hullámos haját megdobva változtatta test-állását. Ez látványossággal tele
valódi rítus volt. Bikinije alsó részét, két oldalára varrt piros rózsa
díszítette. Míg alig pirult combját olajjal kente, a reggeli napfényben a
piros szirmok vörösben izzottak. Szépsége pirosban játszó valódi csoda. Rajta
minden piros. Hogy még tetszetősebb legyen, most ajka, körme, a természetesen
vörös hajával körülfont rózsaszínű arca is pirosabb. E piros színáradat
mindig veszély rejt magában. A vér is piros, gondolja, és hirtelen a félig
kiürített korsó mellé ül. De a kíváncsiság nem hagyja. A titokzatos fürdőző kitartóan,
árnyként, szeme előtt lebeg. Meg kell ismernie. Hogyan közelítse meg?
Kísérlet nélkül nincs siker, szögezte le magában. A kísérletben még a kudarc
is kecsegtető lépés. Éppen ezzel a lépéssel vagy előnyben, gondolta és nekilódult.
Felkapta az asztalról a fügével tele kosarat és a lépcsőre hágott.
Míg ajkát kárminnal festette, szeme
sarkával észrevette, ahogy az ablakból férfi figyeli. Titokban. Túl a
negyvenen be kell vallania, kellemes az érzés, hogy még mindig kívánatos.
Hajtogatják, milyen szép, de önmagát különlegesnek nem tartotta. Tisztában
van azzal, a szépség nem előny. Sőt, gyerekkora óta hátán hordott ballaszt.
Bakfisként, sóvárgó férfi tekintetekkel találkozva, őrjöngött. Húszévesen
megszokta és a kihívó öltözködést, a merész sminket szándékosan fokozta.
Megszerette, furcsa szenvedélyévé vált. Szeretett játszadozni a férfiakkal és
élvezte, ahogy fejüket vesztik. De ez veszélyeket is hozott magával.
Ösztöneit házassággal fojtotta meg. Férjét egy fogadáson ismerte meg. Abban
az időben, férfi társaságban, hamarosan unta magát. De nem akkor, azt a
nyugodt embert hallgatva. Hangja, holmi közönséges hírnek, életet adott.
Megigézte. Az egyetlen ember volt, aki túlzott bókolással nem hajszolta.
Inkább közömbösnek tűnt. Nehezen hódította meg. Szereti. Kétségtelenül. Már
tizenöt éve. Ám házasságuk, az évek során nehézkessé vált. Ezért is jött erre
az eldugott szigetre. Egyedül. Még nem tudja pontosan miért: hogy mentsen
valamit vagy tisztázzon. A következő három hét elegendő ahhoz, hogy mindent
átgondoljon. A fentről jövő rejtett tekintet ismét feldobta, ami az utóbbi
években annyira hiányzott neki. Éppen itt az alkalom, hogy felelevenítse a
régi szenvedélyt. Miért ne, gondolta, csak módjával.
A lépcsőről látta, ahogy nyugodtan ülve
az Elle2 női folyóiratot
lapozza. Német, gondolta és örült annak, hogy németül még mindig jól beszél.
A szép nő felé küldött mély tekintete sóvárgó várakozással volt tele. A nő,
mint a tenger, nem könnyű birtokolni. Amit egyedül tehetsz, epekedve nézed és
szépségét csodálod. Hátat fordítva is, megérzi a férfi tekintetet. Ha
érdekelt, elkezdi a véget nem érő bújócskát. Ezt jól tudja és megkockáztatja,
talán nem utasítja el.
Talpa alatt a kövecs első reccsenésére
felemelte fejét a német nő és huncut mosollyal ajándékozta meg. Elnémult egy
pillanatra az előtte lévő vörös áradattól. Szebb, mint ahogy az ablakból
tűnt. Hamarosan feltalálta magát, kibúvót a strand délutáni dagály okozta
eltűnésében talált.
– Margit – mondta bársonyos hangon,
ápolt kezét nyújtva.
– Mladen – válaszolt röviden és kezet
csókolt.
Megigézték a tágra nyitott szemek. Míg a
gyengéd kezet lassan elengedte, észrevette a pupillatágulást. A tetszés jele.
legyőztem az első akadályt, gondolta és üdvözlésként a fügével telt kosarat nyújtotta.
A kapcsolata hamarosan létre jött. Könnyebben, mint ahogy gondolta. Margit a
szigetről, emberekről, üzletekről kérdezgette… Éppen megérkezett, meglepte,
hogy a helységben nincs hotel. Magánszállást kellett bérelnie. Kényelmes a
lakosztály, de a tulajdonossal nehezen értik meg egymást. Mladen megértette,
német tudása a következő láncszem, ami összeköti őket. Majd együtt kutatnak.
Harmadnap házába költözött. Megbomlott a
magányos sziget nyugalma. Nem volt többé egyedül, szokásain változtatni kell.
A kaland másba váltott. Érezte, szerelmes és magától kérdezte, nem
tévedett-e, hogy idegen nőhöz kötődik. Eddig minden tökéletesnek tűnt. Margit
jólelkű, alkalmazkodó, nyitott és mindent tisztel. Ám az első gond
jelentkezésekor mi lesz? Keserves, mikor partnereddel a gondokat nem tudod
anyanyelveden megbeszélni, megosztani. A veszéllyel tisztában van. A nőről
még nem tud eleget. Itt egyenlők. De most, ezzel miért törje magát. Hát
pillanatnyilag nem boldog. A szó „gond” a boldog ember szótárában nem létezhet.
Bomlaszt és visszahúz. A „kihívás” szóval cseréli. Valósággá így válik az
álom.
Kezdődik a futam.
A szigetet együtt hódították. És az
őket. Hamarosan a nem éppen nagy falu rejtett részeit is megismerték. A
szerelem vulkánként lobbant. Eszméletvesztésig itták egymást. Megállt az idő,
ők pedig nem érezték, csak a napot virradattól napnyugtáig kísérő járókelők.
Akvamarini reggel. Mladen a tornácon
karosszékben pihenő Margitot a szegletből figyelte. Úgy tűnt, szépsége egyre
érzékibb. A szeme körül alig észrevehető ráncok kiemelik választékosságát.
Most már biztos volt abban, második élete ez a nő. Megkéri kezét, pedig
tudja, férjnél van. Bizalmát naponta érzi, biztosan igent mond. Gyereke
nincs, ez nagy előny. És gyors döntésre nem kényszeríti. Jól gondolja meg. Az
új élet éppen csak kezdődik. Számára az idő többé semmit sem jelent. Várni
fog.
Margit a ház előtti strandra megy és
elgondolkodva áll meg. A színek varázslatos kötege a sziklákról a tengerpart
felé ömlik. A tenger feltűnően csendes. Retten, ahogy e túlzott összhangban
alakját a nyugodt tenger tükrében meglátja. Vészjóslónak tűnt, úgy érezte
minden pillanatban megnyílik és vadállatként egyetlen falatban lenyeli.
Mladenhez hasonló emberrel még nem találkozott. Gyengéd, szelíd és felettébb
figyelmes. Hercegnője. Isten ajándéka. Mégis, az utóbbi napokban mintha
zavarban lenne. A hirtelen ébredt szenvedélytől fél. És az érzelmeket
képtelen féken tartani. Bár tizenöt évvel ezelőtt találkoztak volna. Olyan
egyszerű lenne. Könnyű. Így a vétkes öröm és lelkiismerete között őrlődik.
Hogyan hagyja el férjét? Mladent? Ilyen terhet sosem érzett. Mindkettőt
szereti. Isten miért teszi próbára? Ez a büntetés, amiért fiatalon a
férfiakkal játszadozott?
Mellében fájdalmat érzett. Ebben a kékségben
szeretett volna eltűnni.
Margitot Mladen hívó hangja riasztotta.
Elkészítette a reggelit. Igyekezett aggódását leplezni, nehogy észrevegye.
Észrevette. Állította, fáj a feje és jól esne a reggeli séta. A központban
nemrég megnyílt vendéglőben ültek le kávézni. Abban a pillanatban meglátta az
embert, aki a gyógyszertárat nyitotta ki. Margit felugrott, oda sietett.
Mladen vele akart menni, de egy gyengéd kézmozdulattal visszatartja. Csak
aszpirint vásárol. Ehhez nem kell fordító.
A hordozható telefont aznap kapcsolta
be. Hat hét után. Húszvalahány nem fogadott hívása volt. Az utolsó három
hétben. Hosszan forgatta kezében a telefont. A hívás tétovázás közben érte.
Hosszas csöngés után nyomta meg a gombot. Ismeretlen nyelvjárással beszél. Mladen
nem reagál. Hallgat. Ismeri ezt a fajta gondot. A baj bejelentés nélkül
toppant be. Az, amiről a kezdetben gondolkodott. Nem tévedhet. A nők a
terhelést nehezen viselik. Rendszerint nem kegyelmeznek.
Míg egymást szemlesütve nézték, tudva
azt, tiltott szerelem szélén állnak, a szerelmesek felett a gonosz sugallat
felhője lebegett. Hallgattak, ahogy értelmük diktálta. Tisztában voltak
azzal, változtatásra képtelenek és legjobb lenne, ha rajtuk kívül az egész
világ eltűnne.
Azon az éjjelen nem szeretkeztek.
Elnyomta az álom.
Mladen éles szirénahangra ugrott ki az
ágyból. A hetente közlekedő hajó már elhagyta a kikötőt. Mellette az ágy
érintetlen volt. A házban eszeveszetten rohangálva nevén hiába szólította. A
hamutartó alatt a toalettasztalon ismert kézírással írt papírfecnit talált:
Es tut mir leid!3 – olvasta és a cédula a padlóra
hullott.
Mladen szoborként, mozdulatlanul állt.
Szeme nem rebbent, szája nem remegett. Szívében az üzenet halálos sikolyként
visszhangzott. Hosszan nézte a padlót, nem hitte, egy papírdarab ekkora
fájdalmat tud okozni. Egyszerre mellkasában szorítást érzett, elállt a
lélegzete. Nehezen vonszolta magát a fürdőszobába, ahol a vérnyomásra való
gyógyszer állt. A kád szélén zacskóban érintetlen doboz fejfájás elleni
gyógyszerrel. A zacskó alatt egy másik dobozt is talált. Korai
terhességellenőrzés. A dobozban két pálca.
Az egyiken színes vonal. Piros.
1bevanda – különböző arányban
vízzel hígított bor, a dalmátok egyik kedvelt itala.
Elle2
– német női folyóirat
3Es tut mir leid! – sajnálom
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése