Jász Attila Pislákolás – Tinjanje

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

 

Pislákolás
 
„Bizonyos módon csak a búcsú módozatait váltogatod.”
D.
 
Mit is csinálhattam 2016. január 28-án, azon a napon, amikor kedvenc
szlovén költőm autóbalesetben meghalt? Ötvenöt évesen, úgy tűnik, az
öt év korkülönbség már mindig megmarad köztünk. Mindig felnéztem rá,
generációnyi idő, költői példakép, így nem csoda, mennyire felzaklatott,
amikor egy vajdasági írótáborban azt mondták szervező barátaim, hogy
mindjárt itt lesz Ales Debeljak. Köpni-nyelni sem tudtam az izgalomtól,
de nem ért oda, akkor is az autójával volt valami gond, ahogy évekkel
később újra. Mennyire szerettem azt a napfényesen puha depressziót
a verseiben, a folyton kialvóban lévő villanykörte mindig váratlan
felvillanásait, szavai pislákolását, ahogy bevilágítja poros könyves-
polcainkon az ajándék verseskötetek örökre felvágatlan lapjait.
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Tinjanje
 
„Na neki način samo načine oproštaja menjaš.”
D.
 
Šta li sam 28. januara 2016. mogao raditi, tog dana, kad mi je omiljen
slovački pesnik u saobraćajnoj nesreći umro? Sa pedeset pet godina,
čini se, između nas pet godina starosne razlike zauvek će ostati. Uvek
sam mu se divio, uzor među pesnicima mi je bio, te nije čudno koliko
sam se uzrujao kad su mi u jednoj vojvođanskoj koloniji pisaca prijatelji
organizatori rekli, Ales Debeljak uskoro će stići. Zbog uzbuđenja nisam
ni gutati-pljunuti mogao, ali nije stigao. I tad je probleme sa kolima
imao kao godinama kasnije. U njegovim pesmama stvarno sam voleo
onu suncem ozarenu mekanu depresiju, neočekivano sevanje već skoro
ugasle sijalice, tinjanje njegovih izraza kako na prašnjavim policama
za knjige tomove nikad otvorene poklonjene pesmarice osvetljava.
 
Prevod: Fehér Illés