Turczi István Tata
1957. október 17. –
Arcus temporum
[Az életben maradottak karneválja, olaj, 1963]
Álmomban besétáltam Gyémánt László festményébe. A
tér, ahová kerültem, izzott, mint a pofon.
Zászlók,
transzparensek, jelszavak erdejében összepréselődő arc
nélküli tömeg próbált előbbre
jutni
valami elképzelt
emelvényig. Középen hatalmas, színházszerű épület:
díszes erkélyek, kivilágított ablakok, az emberi hang
diadalíveivel hátterezve; fojtogató teátralitás. Első
látásra
olyan az egész, mintha
szándékosan elmázolták volna.
Csak a távol, balról a Gellérthegy, jobbról a Hősök tere,
tisztán kivehető. Mintha megfejthetné a szem az
idő
árnyakból kibomló alakzatait. A hajlamok
és gesztusok
szövedékét. A fénypontokat és tűszúrásokat.
A színek
összetételét. Azért ha lassan
nézem, összeáll a pánik
ritmikus táncrendje, kirajzolódik árnyékvetők, pártütők,
összeesküvők önfeledt
kétségbeesése, és meglátom
magam nemzetiszínű
sállal a nyakamban, leszegett fejjel,
zsebre tett kézzel, a képből kifelé sietve.
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus
Budapest, 2011.
Arcus temporum
[Karneval
onih, koji su živi ostali, ulje, 1963]
U sliku Lasla Đemanta
sam u snu ušetao.
Prostor gde sam stigao poput šamara žario. U šumi
zastava,
transparenata stisnuta
bezlična masa je
do nekakvog
zamišljenog podija pokušala stići.
U sredini
je
ogromna
pozorištu slična građevina:
ukrašeni
balkoni,
osvetljeni prozori u
pozadini
sa
slavolukom
ljudskog glasa; zagušljiva teatralnost. Na
prvi pogled čini se
kao da je sve namerno zamazano.
Samo daljina, levo brdo Gelert,
desno trg Heroja
se jasno vidi. Kao da bi oko iz senke naziruće
likove vremena mogao odgonetnuti.
Splet naklonosti
i gesta. Svetlosne tačke i ubode
igala. Sastav boja.
Ali ako podrobno gledam, uspostavi se ritmičan ples
panike,
ocrtava se neobuzdan očaj spletkaroša, partijaca,
zaverenika
i ugledam sebe kako sa nacionanim bojama
obojenim
šalom na vratu,
pognutom glavom, rukama
u
đžepovima iz slike žurno izlazim.
Prevod:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése