|
Vezan obredima besanih noći
Šta si mi to učinila,
prokleta godino,
ti Srebrni demonu,
što si u utrobi okrutne
mećave,
prepunom aveti noći i inja,
došla i oduzela mi
one koje najviše volim,
a ostavila (mi) samo strah,
nesanicu, suze i bol...
Iščupala si me iz korena!
Stablo je i dalje celo,
ali sve ostalo je popucalo:
i srce i duša...
i koža i kosti...
Ništa mi (više) ne
zaokuplja (toliko) um
koliko mogućnost da izdržim
i ovo iskušenje
i da između iluzija i
aluzija,
vezan obredima besanih noći,
tražim blagoslov i snagu
u vazduhu,
u stvarima,
u senkama...
Beograd, 8. 12. 2012.
|
Álmatlan éjek szertartásával bilincsbe verve
Mit tettél velem,
átkozott év,
te Ezüst démon,
az éjjeli
szellemekkel és zúzmarával tele
kegyetlen hóvihar
gyomrából
miért jöttél és
vetted el
azokat, akiket
legjobban szeretek,
de meghagytad (nekem)
a félelmet,
az alvászavart, a
zokogást, a fájdalmat…
Gyökereimből
szakítottál ki!
A törzs továbbra
is ép,
de repedt minden
más:
a szív is, a
lélek is,
a bőr is, a
csontozat is…
Elmémet semmi (más)
sem köti le (annyira)
mint a lehetőség,
hogy
ezt a kihívást is
átvészeljem,
hogy illúzió és
allúzió között,
álmatlan éjek
szertartásával bilincsbe verve
áldást és erőt
keressek
a levegőben,
a tárgyakban,
az árnyakban…
Belgrád, 2012. 12. 8.
Fordította: Fehér
Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése