Ana Seferović Igra lutaka – Babázás

 

Ana Seferović 9. decembar Beograd 1976. – 

Igra lutaka   Kao dete je primetila Da odrasli Ne slušaju Da ne slušaju onda kada bi trebalo da slušaju I da slušaju Onda kada ne bi trebalo da slušaju:   Nju Dok se igra svojim lutkama Nju Kada daje glas njihovim Nepomičnim usnama Kada daje glas Tišini Tajnom životu tih lutaka Ne uvek srećnom   Životu Odrasli su slušali i smejuljili se – O, kako je slatka Tako maštovito dete! Malo mračno   Da li ćeš biti umetnica kad porasteš? U tom slučaju, treba joj naći bogatog muža!   Postajala je sve tiša Dok nije otkrila da ne mora da priča na glas Da priče lutaka mogu da se odvijaju u njenoj glavi Bez i jednog zvuka   Niko ne može da čuje njene misli I bez sukoba Bila je slobodna da se stvara U sebi

Babázás   Mint gyerek észrevette A felnőttek Nem hallgatják Akkor amikor kellene nem hallgatják És hallgatják Amikor nem kellene akkor hallgatják:   Őt, a kislányt Míg babáival játszik Őt, a kislányt Mikor hangot ad nekik Mozdulatlan ajkakkal Mikor hangot ad A csendnek A babák titkos életének A nem mindig boldog   Életnek A felnőttek hallgatták és mosolyogtak – Ó milyen édes Milyen ötlet-dús gyerek! Kicsit sötét   Ha felnősz művésznő leszel? Abban az esetben gazdag férj kell neki!   Egyre nőtt Majd rájött, nem kell hangosan beszélnie A babáknak mondott mesék fejében maradtak Egyetlen hang nélkül   Gondolatait senki sem hallhatja Civakodás nélkül Szabadon alkotott Önmagában   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ana Seferović: Materina Arhipelag Beograd 2018. str. 44-45.