Duška Vrhovac Kada konačno svrati – Mikor végre felkeres

 

Duška Vrhovac Banja Luka 24. mart 1947. – 

Kada konačno svrati   Kada konačno svrati po moj dah, kada dođe da žudno udahne moj poslednji topli izdisaj, u trenutku tog kratkog susreta ona će skrušeno zastati i pokloniti se lepoti moje duše.   Kao oganj na planinskom vetru, nehajno zatvarajući mi oči, zastaće makar na tren i nevoljno zadivljeno priznati da je život moćan zahvaljujući njoj samoj i da moj pogled tone u tamu samo da bi opet negde progledao.   Ako taj tren u poslednji stih uhvatim ako joj kroz zatvorene trepavice uputim svoj zaustavljeni osmeh ona će znati da sam je pobedila i da je to što će moje telo strunuti samo obična nevažna faktografija.                   (Beograd, 26. oktobar 2016.)

Mikor végre felkeres   Mikor lélegzetemért végre felkeres, mikor eljön, hogy utolsó meleg leheletemet hőn áhítva beszippantsa, abban a röpke találka pillanatában majd bűnbánóan megáll és főt hajt lelkem szépsége előtt.   Mint zúgó szél a lángot, szemem egykedvűen zárja, de egy pillantásra megáll és kényszeredetten, elragadtatva beismeri, köszönve annak, hogy egyáltalán létezik, hatalmas az élet és pillantásom csak azért merül a sötétbe, hogy valahol újra napvilágot lásson.   Ha utolsó sorommal megfogom azt a percet, ha lezárt szempilláin keresztül képes leszek megállított mosolyomat hozzá juttatni, tudni fogja, legyőztem, és az, hogy testem elrohad, csak közönséges, lényegtelen tény.                         (Belgrád, 2016. október 26.)   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor