|
Da si
ti neko moj
Da si ti neko moj
i da sam ja
eto,
kojim slučajem,
kao što oduvijek
na neki čudan način
i jesam -
pomalo tvoja,
naučila bih da pletem
pa ti isplela topli šal
da te od mraza čuva.
Da si ti neko moj,
ustajala bih zorom
da ti spremim doručak
i umijesim topli hljeb.
Budila bih te stihovima
i čim otvoriš oči
zapalila bih ti cigaru.
Da si neko moj,
a ja, eto,
kojim slučajem,
da sam tvoja,
ne bi imalo potrebe da imamo
ikoga više,
osim jednog malog, nestašnog sina
jednog psa pored kamina,
golubova na prozoru,
i porodice koja bi se okupljala vikendom
kod nas.
Da si ti neko moj,
pisala bih ti pisma
i ostavljala u džepu od kaputa,
da znaš gdje da se vratiš
ako ikada igdje zalutaš,
da te opomene da neko tvoj čeka
kraj toplog ognjišta,
u cvjetnoj posteljini,
i čita Anu Karenjinu
ili kakav drugi ljubavni roman
srećna što imamo
baš takvu
ali isto takvu
magičnu
ludu
neizrecivu
neobuzdanu
nesvakidašnju
ljubav.
Da si neko moj,
ja bih te budila zorom da ideš u Badnjake
i čekala na pragu sa pšenicom
i sa čašom rakije
umilostila bih snjegove
i vjetar
i januar
da ne bude ti hladno,
jer si neko moj
ko je zorom otišao
po Sveto drvo,
kao sto su očevi vjekovima radili,
a onda bismo jeli
toplu pogaču
sa malo sira
i bili smiješni od zadovoljstva.
Da si ti neko moj,
nikada više ne bih bila tužna za Božić,
slavila bih život
pjevala na sav glas
ubjeđivala ljude da sreća ipak postoji
da je vidljiva
svakog jutra
sa prvim zracima sunca
da se može poljubiti
zagrliti
da se kraj nje moze leći
da može okrijepiti od svakog umora
i od svake nedaće spasti
od svake boli izliječiti.
Da si ti neko moj,
i da sam ja,
eto,
kakvim slučajem,
kao što jesam,
pomalo tvoja.
|
Ha te az enyém lennél
Ha te az enyém lennél
én meg,
íme,
véletlenül,
ahogyan mindig is
valamilyen furcsa módon
vagyok is –
kicsit a tiéd,
kötni tanulnék,
hogy a hidegtől védjen,
neked sálat kötnék.
Ha te az enyém lennél,
hajnalban kelnék,
hogy reggelit készítsek
és kenyeret dagasszak.
Költeménnyel ébresztenélek,
és ahogy szemed kinyitnád
cigarettát neked gyújtanék.
Ha az enyém lennél,
én meg, íme,
véletlenül
a tiéd,
másra bizony nem lenne
szükségünk,
kivéve egy csintalan lurkót,
a kályha mellett egy kutyát,
az ablakban egy galambot
és a hétvégeken nálunk gyülekező
családot.
Ha te az enyém lennél,
leveleket neked írnék
és kabátzsebedbe tenném,
hogy tudjad, ha valamikor is eltévedsz,
hová térj vissza,
hogy figyelmeztessen,
valaki a meleg kandalló mellett,
virággal dísztett nyoszolyán
Anna Karenyinát vagy
hasonló regényt olvasva vár,
és boldog,
hogy ilyen,
pontosan ilyen
mágikus,
bolondos,
kimondhatatlan,
szertelen,
nem mindennapi
szerelem részesei vagyunk.
Ha az enyém lennél,
hajnalban keltenélek, hogy Badnjákért1
menj,
a küszöbön búzával és
pálinkával várnálak,
havat,
szelet,
januárt szelídítenék,
hogy ne fázzál,
hisz az enyém vagy,
aki reggel
a Szent fáért ment,
ahogy elődeink századokon át tették,
majd kevés sajttal
meleg pogácsát
ennénk
és örömünkben mulatságosak lennénk.
Ha te az enyém lennél,
Karácsonykor sosem szomorkodnék,
az életet ünnepelném,
hangosan énekelnék,
állítanám, öröm mégis létezik,
a nap első sugaraival
minden reggel
látható,
meg lehet csókolni,
ölelni,
mellé lehet heveredni,
a fáradtságot elfeledni,
minden bajtól megszabadulni,
betegségből kigyógyulni.
Ha te az enyém lennél,
én meg,
íme,
véletlenül,
mint ahogy vagyok,
kicsit a tiéd.
1Badnjak (ejtsd: Badnyak) – Szent fa. Faág vagy egész fa, központi
szerepet játszik a szerb karácsonyi ünnepségeken.
A házigazda fiaival napkelte előtt vágja ki a
fiatal tölgyet különös szertartással. A fát három fejszecsapással kell
kivágni, az első csapást kötelezően keletről kell mérni. Élő emberként
tisztelik, haza vállon viszik, napközben kinn áll, majd este szintén
szertartással égetik el.
Manapság a többség megelégszik egy piacon vett, száraz levelekkel tele csokor
tölgyfaággal.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése