Gergely Tamás Némán – Nemo

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Némán   Lőrincz Györgynek        Komája törte meg a csendet:        - Vártam a válaszod.      Vadmalac a távolba révedt. Egy hegyet látott, amit ő "szent"-nek nevezett, most viszont fordult lassan a komája felé. Mélyen a szemébe nézett, s halkan mondta:        - Nem beszélünk róla.        - Attól még megtörténik... - replikázott a másik.     - Mi ketten tudjuk, de nem beszélünk róla.     - Rendben - válaszolta komája -, senkit nem keserítünk vele, inkább hallgatunk.      Azzal hallgattak. Együtt. És nézték a hegyet. Könnyű köd szitált rájuk friss nedvet. Sokat: attól lehetett tartani, eláznak a gondolataik.

Nemo   Đerđu Lerincu          Tišinu je jaran prekinuo:        – Tvoj odgovor sam čekao.        Vepar u daljinu gleda, sanjari. Neko brdo je video što je on „svetom“ nazvao, sad prema jaranu polako okrene. Duboko mu je u oči gledao i šapnuo:        – Nećemo o tome.        – To još nije razlog da se ne dogodi… - odgovorio je drugi.        – Mi znamo ali o tome ne govorimo.        – U redu – reče mu jaran – nikog nećemo uznemiravati, radije šutimo.        Pa su ućutali. Zajedno. I brdo gledali. Lagana magla ih je sitnim kapima posipala. Dugo: postojala je opasnost da će im se  misli raskvasiti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás:  https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#67