Dušan Gojkov № 2 – № 2

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 2   šta bih sve mogao da kažem o dimnjaku crnom koji se vidi sa terase šta bih sve mogao da kažem o „načinu gospođe i obrazima seljanke” o pokisloj skadarliji o „monoklu” kod kojeg se sedi dok ne dođe vreme da se ode jer bi i konobari išli kućama šta bih sve mogao da kažem o cveću ukradenom pa poklonjenom nekom nepoznatom sa stola pored „prevari muža odlazeći da se počešljaš u nekom boljem hotelu” dođavola nikako da sretnem tu ines

№ 2   mi mindent tudnék mesélni a kéményről a feketéről a teraszról láthatóról mi mindent tudnék mesélni a „hölgyek mikéntjéről és a parasztlányok arcáról” a megázott skadarlijáról1 a”monokliról” ahol míg ki nem dobnak bennünket ülünk mert a pincérek is haza mennének mi mindent tudnék mesélni a virágról a lopottról majd ajándékba adottról egy ismeretlennek a szomszéd asztalnál „férjedet csald meg egy jobb szállodából való távozáskor fésülködj meg” az ördögbe is sehogy sem találkozok azzal az Inezzel2   1Skadarlija – ejtsd: Szkadarlija, belgrádi bohém városnegyed 2Inez – Inez, ne hagyd magad, Arsen Dedić horvát költő verse   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 8.