Dušan Gojkov № 5 - № 5

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 5
 
/ vidiš li me / kako sedim s glavom u šakama / dok kiša / dok ptice / a dok sunce /
 
/ ogromna činija puna grožđa na stolu / otkud mi ta uspomena / to je valjda bila neka proslava / ne znam / bilo je i čaša s vinom / moja lula / ona keramička / jedan fotoaparat amaterski / nečiji / gomila prljavih tanjirića / kašičica / moj musav pulover / prebačen preko naslona stolice / palica za kriket / pažljivo naslonjena na zid / peglaš moje košulje / gola do pojasa / prebacuješ kosu iza uha / hranim ptice mrvicama / sipam ih na prozorski sims / ptice u gomili / bore se za hranu / skaču jedna preko druge / guguču / guču / guču /
 
/ dišem duboko /
 
/ tvoja ruka u džepu mog mantila / prsti glatki hladni / kao smaragdi / ali to je neka druga priča / venecijanska /
 
/ iz moderne / neudobne / metalne stolice / posmatram odsjaj zalaska na sveže opranom prozoru / prijatelj gleda nekako preko mog ramena / u zid verovatno / o nečemu misli / u daljini u magli u sumraku / grade se nova naselja /
 
/ u uglu zablista komad stakla / bolest / visi na zidu / više kao dekor / nežan / plavičast dodir / puka slučajnost / bolje obavi poslove oblaci neće pobeći biće uvek na nebu iako ne baš isti no to i nije toliko važno / ne čekaj više telefonski poziv ili ono značajno pismo više nema nikog ko bi te pozvao bolje obavi poslove / misli na budućnost / eh / budućnost / pluća puna dima izbezumljene oči / pada / pada / zbijene duše ispod strehe / nebo eksplodira / dečak što se guši / u trolejbusu / punom senfa / a između zidina / debelih / ja sedim / patiniran / smeđa muzika / tamna pruga na svetloj pozadini / lelujavo prilazi / približava se / sve više / ljudima što sede / posmatraju svoje utrobe / kako sluzavo smrde s poda / gledam iz prikrajka / stresam se od zadovoljstva /
 
/ danas / kad pokušavam da se prisetim / gde sam sve bio / koja sam sve mesta / u životu / video / kakve sam crvenoplave zalaske sunca / posmatrao / u kojim sam se morima / kupao / kojim šumama / hodio / ne mogu /
/ glupo / ali ničeg se ne sećam / šteta / bilo je tu puno lepog /
/ verovatno /
/ ipak /
/ pamtim /
 
/ (degutantno, no šta ću) /
 
/ skoro svih mesta / i svih prilika / kad sam /
 
/ u automobilu / što je vozio serpentinama oko konjica / mnogo pre ovog najnovijeg / rata / bio sam još mali / preko svoje usnule sestre / ona je bila besna / a meni / iako mi je bilo loše / meni je ipak bilo zabavno / jer uvek je ona bila ta koja je meni smeštala zvrčke / u bolnici / kad su mi vadili krajnike / pa je i medicinska sestra / neka mlada / (mislim) / i lepa / (volim da mislim) / sedela na ivici mog kreveta / plakala / jer je detetu / meni / tako strašno loše / buffet brioni / u ulici ive lole ribara / tačno preko puta krčme boka / sad srušene / čučavac / eh da / u toaletu finog francuskog restorana / negde u aziji / pa u vojsci / kad smo opet kolektivno / jako sunce / i loš ručak / a kuvara nigde / da ga priupitaš / u svom krevetu kad sam / no to nije ni važno / osvestilo me je / pa sam prestao / kad me je neki momak / onako / reda radi / lupio u stomak / nasred ulice / u sred belog dana / baš bez razloga / a nisam ga ni poznavao / kad sam posle boce vina / otišao u podrum / gde je bilo puno ljudi / i muzika svirala glasno / pa na povratku / s kratkog službenog puta / po pantalonama kolege iz ’naše borbe’ / u autobusu punom novinara / e tad me baš nije bilo sramota / tad sam stvarno pokvario stomak
 
eto ovo me je podsetilo / ne znam kako / na ćebe na kojem smo / prostrtom po podu / prvi put vodili ljubav / a koju godinu kasnije u njega zamotali psa / kad je uginuo / mrtav pas u našem ćebetu / to mu dođe normalno / (kažu da se čak i šamael na kolenima moli / ali to ne pomaže / bar ne meni) /
 
/ eto i ti / crvenoplavi zalasci sunca / ma sigurno ih je bilo /
 
oh,
 
/ kako su lepi / čempresi uz groblje
 
Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 13 – 16.
 
 
№ 5
 
/ látod / ahogy fejemet tenyeremben tartva ülök / míg az eső / míg a madarak / míg a nap /
 
/ az asztalon szőlővel megrakott hatalmas tál / honnan ez az emlék / talán holmi ünnepély / nem tudom / borral tele pohár is volt / a pipám / az a kerámia / egy amatőr fényképezőgép / valakié / egy halom piszkos tányér / maszatos pulóverem / a szék karfáján lógott / krikett ütő / óvatosan a falhoz állították / ingemet vasalod / félmeztelenül / hajad füled mögé dobod / morzsával madarakat etetek / az ablakpárkányra szórom / az ételért harcolnak / egymáson keresztül ugrálnak / csiripelnek / csipcsirip / csipcsirip /
 
/ mélyen lélegzek /
 
/ kezed kabátom zsebében / ujjaid simák hidegek / mint a smaragd / de ez másik mese / velencei /
 
/ modern / kényelmetlen / fémszékből / a frissen mosott ablakon keresztül figyelem a naplementét / barátom valahogy vállam felett nézi / valószínű a falat / gondolatban / a messzeségben a ködben az alkonyatban / új települést építenek /
 
/ a sarokban üvegdarab villan / betegség / a falon lóg / inkább díszítésként / mellékes / kékes érintés / inkább tedd a dolgod a felhők nem szöknek el mindig az égen lesznek igaz nem ugyanazok de ez nem is olyan fontos / a telefonhívást ne várd többé azt a fontos levelet se senki sincs aki hívhatna inkább tedd a dolgod / a jövőre gondolj / ej / jövő / füsttel tele tüdő kétségbeesett szemek / esik / esik / lelkek szorosan egymás mellett az eresz alatt / robban az ég / a fulladó gyerek / a mustárral tele / trolibuszban / a vastag / várfalak közt meg / én ülök / patinásan / szürke zene / a világos háttérben sötét vasút / lebegve jön / közelít / mind jobban / az emberekhez akik ülnek / bensőjüket figyelik / ahogy a földről bűzt árasztanak / félre állva szemlélem / a megelégedettségtől remegek /
 
/ ma / mikor fel akarom idézni / mi mindenhol voltam / életemben / hány helyet / láttam / milyen vörös-kék naplementéket / figyeltem / mely tengerekben / fürödtem / milyen erdőkben / csatangoltam / nem tudom /
/ ostobaság / de semmire sem emlékszem / kár / sok minden szép volt /
/ valószínű /
/ mégis /
/ megjegyeztem /
 
/ (visszataszító, de mit tehetek) /
 
/ szinte minden helyet / minden alkalmat / amikor /
 
/ gépkocsiban vagyok / amely a konjic¹ körüli szerpentineken járt / jóval a legújabb / háború előtt / még gyerek voltam / alvó nővéremen keresztül / dühös volt / de számomra / pedig rosszul voltam / mégis mulatságos / mert mindig ő volt az aki velem pimaszkodott / a kórházban / mikor mandulaműtétem volt / még a nővér is / valami fiatal / (gondolom) / és szép / (szeretek képzelődni) / ágyam szélén ült / sírt / mert a gyerek / én / olyan rosszul van / büfé brijuni² / ivo lola ribar utca / pontosan a boka kocsmával szemben / a most ledöntöttel / guggolda³ / na igen / egy előkelő francia étterem mosdójában / valahol ázsiában / majd a katonaság / amikor ismét kollektíva vagyunk / erős napsütés / és rossz ebéd / a szakács sehol / hogy megkérdezd / saját ágyamban vagyok / de ez nem fontos / kijózanított / és abbahagytam / mikor egy suhanc / csak úgy / kedvtelésből /gyomron vágott / az utcán / fényes nappal / minden ok nélkül / és nem is ismertem / mikor egy üveg bor után / a pincébe mentem / ahol sok ember tartózkodott / és hangos volt a zene / majd hazafelé / a rövid hivatalos útról / munkatársunk „harcunkból eredő” nadrágjáért / az újságírókkal tele autóbuszban / na akkor éppen nem szégyenkeztem / akkor gyomrom tényleg émelygett
 
íme ez emlékeztetett / nem tudom hogyan / a takaróra / a padlóra terítettre amelyen / először szeretkeztünk / melybe pár évvel később a kutyát takartuk / mikor kimúlt / a takarónkban döglött kutya / ez természetes / (állítják még sámuel is térdelve imádkozik / de ez nem segít / legalábbis nekem) /
 
/és azok / a vörös-kék naplementék / biztosan voltak
 
ó
 
/míly szépek / a sír melletti fenyők
 
¹Konjic – (Konyic) – helység Bosznia-Hercegovinában és a Neretva mellékfolyója
²Brijuni – szigetcsoport, helység, nemzeti park Horvátországban
³guggolda – guggolós wc, egyetemista koromban használt kifejezés
 
Fordította: Fehér Illés