Katarina Sarić 100 godina sa Aleksandrom Kolontaj – 100 év Alekszandra Kollontajjal

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. – 

100 godina sa Aleksandrom Kolontaj
 
A htjela sam da vas štitim i branim
da sahranim
svako sjećanje na bolne zametke i amanete
na društvene nepravde
rovove i u korov zarasle krovove
Htjela sam da vam oči izbodem zlatnom kopčom
da progledate
Da odglumim ležećeg policajca
kurvu s ćoška ulice
siroče
bolesnika
udovicu
sveticu
grešnicu
boksersku vreću
pljuvaonicu
sam htjela
samo da vama lakše bude
Da se smanjim na zrno graška
sivo popodne bez vazduha daška
da budem glas one prve trube
i naoštrene na tocilu sablje
ralo od motike i grablje
da od kolijevke do groba svaku rak ranu iskopa
i prva u nju dragovoljno legnem
Htjela sam za vas zube da stegnem
da vas u tijelu bojažljivog kržljavca protegnem
i kičmu da polomim
da vam dokažem koliko vas volim
djelima a ne floskulama
Da porazbijam vam prozore
i vještačke nokte
displejeve
i šoferšajbne
da vas za kose izvučem na talase
neke nove revolucije
da riječ novu za nju izmislim a da ne izvisim
na otkinutoj deklaraciji
potrošačkoj korpi s brašnom i uljem na akcijskom popustu
otiraču za noge na izlasku
iz Delte
kesici supe
vreći prekrupe
Da budem vaša Lupe
izrodim vam Romula i Rema
da na forumima izgradimo svijet novi vrli
pa da pohrli
sve što još diše uzvodno i slobodno
protivkolotečno i vječno
ne ostane za bruku
Iz šake pepela
za vas da ustanem
sam htjela
da ste mi mogli oprostiti
ispruženu ruku
 
Izvor: https://strane.ba/katarina-saric-poezija/
 
 
100 év Alekszandra Kollontajjal
 
Önt akartam védeni fedezni azzal
hogy eltemetem
az emlékeket a fájó magzatokra hagyatékokra
a társadalmi igazságtalanságokra
a lövészárkokra a kóróval benőtt tetőkre
Szemét arany kapoccsal akartam kiszúrni
hogy végre lásson
El akartam játszani a fekvő rendőrt
az utcasarki szajhát
az árvát
a beteget
az özvegyet
a szentet
a vétkest
a homokzsákot
a köpőcsészét
csak azt akartam
önnek legyen könnyebb
Hát legyek borsószemnagyság
legyek fuvallat nélküli szürke délután
legyek hang az első trombitáé
a köszörűkőn élesített szablyáé
ásó kapa eke
tárjon fel a bölcsőtől a sírig minden sebet
belefekszek az első leszek
Önért akartam fogaimat összeszorítani
hogy önt a félénk korcs testből kihúzzam
és gerincét törjem
hogy megmutassam mennyire szeretem
nem üres szólamokkal tettekkel
Hogy összetörjem ablakait
műkörmeit
kijelzett adatait
és szélvédőjét
hogy hajánál fogva egy új forradalom
hullámaira húzzam
hagy új kifejezést érte találjak ki de ne maradjak hoppon
a leszakított nyilatkozaton
a leszállított áron vásárolt liszttel olajjal tele bevásárló kocsin
a Delta kijáratánál lévő
lábtörlőn
a zacskó levesen
a tasak búzadarán
Hogy az ön Lupeja legyek
és Romulust és Remust szüljek önnek
hogy a fórumokon új jobb világot építsünk
és minden ami még ár ellen szabadon
kihívóan és mindörökre gyalázat nélkül
lélegzik
ide csődüljön
Egy marék hamuból
önért
akartam felkelni
hogy kinyújtott karomat
megbocsáthassa
 
Fordította: Fehér Illés