Julijana
Marinkovik Resen 22. jul 1972. –
|
Sve je pjesma
I ovaj tren
kad riječi mi nadiru.
Postoji li nešto
što ne može
da se opiše !?
Samo
treba
da
zatvoriš oči
i
kroz prolivenu svjetlost
da
rasporediš
privremenu
vječnost
i
eto za čejf duši
pretvoriš
se
u
strasno bivstvo,
i
nije bitno koliko traje
jer sve je beskonačno
i apsurdno.
Sve je prekrasna dvosmislenost,
sve je koketiranje
privid
i
maštanje,
pred
još jedno
nezavršeno
djelo.
|
Minden
költemény
Ez a pillanat is,
mikor szavak ostromolnak.
Létezik egyáltalán valami is,
amit nem lehet
szavakba önteni!?
Csak szemedet
kell becsukni
és a kiömlött fényen keresztül
az ideiglenes örökkévalóságot
elhelyezni
és íme lelked kedvére
kivételes lénnyé
válsz,
és nem fontos meddig tart,
mert minden végtelen
és képtelen.
Minden pazar kétértelműség,
tetszelgés,
látomás,
ábrándozás,
még egy
befejezetlen mű előtt.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése