Katarina Sarić Reciklirana pjesma – Újrahasznosított vers

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. –

Reciklirana pjesma
 
Nisam stigla da potrošim bočicu parfema
u koju sam zatvorila sve tvoje mirise
(na predratni vonj pamfleta sad zaudara
na dame s lisicama oko vrata).
 
I dok puštam perle kišnice da otiču niz kanalizaciju –
Javljaju li ti da još te spiram?
 
Pravim letak od onog jednog kratkog bljeska čiste evidencije (ja i ti)
kačim za njega onu jedinu našu, tvoju i moju sliku
na kojoj stojimo kao dvije “drvene marije” što glume
Robespijera i Jovanku na gubilištu sreće
pred kojom su pokorno sagnuli glave u strahu.
 
Nemam šta da recikliram.
 
Pitam ljude da li se sjećaju one stare partizanske pjesme
u kojoj se pominju naša dva imena
kao gorski bor i jela mladica
stidljivo o njega oslonjena.
 
Nisam stigla da potrošim ti karmin na usnama.
Suv je sad kao tetrapak koji buđa u praznom frižideru
kao mokar pas kojeg si ostavio onda pred vratima
(od njegove sam dlake isprela ćebe).
 
A već je počinjao prvi snijeg i sve je bilo tako čisto
(trolejbusi nisu stigli da ga blatom isprskaju,
ni mi ga nismo stigli izgaziti a već je postao blatnjava bljuzgavica).
Prekrila je onaj jedan kratak bljesak čiste evidencije (ti i ja).
 
Javljaju li ti da još te spiram?
 
Govorila sam ti da budeš Pasternak i da ga zavoliš (snijeg).
(Ne mene. Ili psa-ćebe).
 
Pogledao si me očima koje su ubile svu romantiku u korijenu.
I cvijet nije mogao da se otvori tračku sunca
koje se stidljivo probijalo kroz roletne onih mračnih popodneva
u kojima me nisi tražio.
 
Nemam šta da recikliram.
 
Nisam stigla da te potrošim
I ostao si sav na meni.
 
Javljaju li ti da još te spiram?
 
Da ispiram imenom tvojim i usta i utrobu i grlo –
da želim da čuješ ovu moju slabašnu od riječi osvetu
kojom te grizem
ali se nekom čudnom inverzijom ugrizi na mojoj koži reflektuju.
 
I sva sam modra od iluzionizma plavetnila
koje se otvara kao rana nadamnom.
 
Rana koja se ukazala od prolomljenog ogledala neba
u kojem se ogledam,
ali ne vidim, sebe ne vidim.
 
Vidim samo isječke i onaj kratak bljesak evidencije (ti na meni).
 
Ja nemam šta da recikliram.
 
Izvor: https://nigdine.com/katarina-saric-pesme/?fbclid=IwAR3Nje3RKHdITTftjqeDfsDeVwCkVEwsP9ifxUBnFnV_rXjLZzmnnuD2JEc
 
 
Újrahasznosított vers
 
Az általam illatoddal teletöltött illatszer-üveg
tartalmát nem volt időm elhasználni
(a pamflet háború-előtti szaga most
a nyak-bilincselt nőkre emlékeztet.)
 
És míg az eső gyöngyszemeit a szennyvíz-csatornába engedem –
Jelentik-e neked, még moslak magamról?
 
Röpiratot készítek arról a tiszta tény egyetlen villanásáról (te és én)
arra akasztom azt az egyetlen közös képünket
amelyen két „faragott máriaként” állunk színészkedünk
Robespierret és a boldogság vesztőhelyén Johannát alakítjuk
aki előtt félelmünkben főt hajtunk.
 
Újrahasznosítanom nincs mit.
 
Kérdem az emberektől emlékeznek-e arra a régi partizán dalra
melyben kettőnk nevét említik
ahogy a hatalmas örökzöldre
a fiatal fenyő szégyenkezve borul.
 
Nem volt időm ajkamon a rúzst veled együtt elkoptatni.
Most száraz, akár az üres hűtőben poshadó kartondoboz,
akár az ázott kutya, melyet akkor az ajtó előtt hagytál
(takarót szőréből szőttem.)
 
Már az első hó esett és minden oly tiszta volt
(a trolibuszok még nem csapkodták össze,
nekünk sem volt idők rátaposni, de nyomban sáros latyakká vált).
Az a tiszta tény egyetlen villanása (te és én) takarta be.
 
Jelentik-e neked, még moslak magamról?
 
Említettem légy Paszternák és szeresd meg (a havat).
(Ne engem. Vagy a kutya-takarót).
 
Tekinteted a romantikát csírájában semmisítette meg.
Virágot sem ébresztett az a napsugár,
mely szégyenkezve sütött át azon a sötét délutánok redőnyén,
melyeken nem kerestél.
 
Újrahasznosítanom nincs mit.
 
Nem volt időm elhasználni téged.
Rajtam maradtál.
 
Jelentik-e neked, még moslak magamról?
 
Számat is bensőmet is garatomat is neveddel  mosom –
szeretném ha hallanád ezt a gyenge szavakból álló bosszút
mellyel marlak
de furcsa módon a harapások bőrömön mutatkoznak.
 
És kék vagyok a felettem sebkényt nyíló 
kékség látszatától.

A seb az ég széttört tükörében jelent meg,
abban látszok,
de nem látom, magamat nem látom.
 
Csak töredékeket látok és azt a tiszta tény egyetlen villanását (téged rajtam).
 
Nekem nincs mit újrahasznosítanom.
 
Fordította: Fehér Illés