|
T-fragmentumok
A kezdetben a
mélysége mélye.
Az Egy - de az sem az első.
Husztnál át a Kárpátok vulkáni vonulatán.
A vándorlások láthatatlan nyomai.
„A régvolt hadak por-rengetege.”
A fű-tenger hárfahullámzása.
Az esték mint vágtató fekete lovak.
A síkságot fürkésző tekintet.
A mocsárminták és a kavicsok sóhaja.
Az árnyak nyugodt nyáját terelgető Idő.
Látszólag minden ugyanaz, ugyanoda.
(Jobbról:) Tarac, Talabor, Nagyág,
Borsava, Bodrog, Sajó, Eger, Zagyva.
(Balról:) Visó, Iza, Túr, Szamos,
Kraszna, Kőrös, Maros, Béga.
Az ártéria és a kezdődő víziszony.
1000 km szőkeség és más sztereotípiák.
A lényegtől lassan elkülönült látszat.
Petőfi sztéléje, fáraók népdalai.
A „parányi sarkantyúk pengése”.
A miseborok és végtelen eső-zsolozsmák.
A ministránsok levetett ruhái az árokparton.
Egy aranyozott Agnus Dei a vízmosásban
és a szerzetes, aki horgonnyal álmodik.
A könnyű kis halak roppant súly alatt.
Az elmozdulások szöge.
A mozdulatok csonkja.
A víz és ég iker-lelke.
A kényszeredetten süllyedő ég
és a kedvére emelkedő víz.
Vásárhelyit rémálmok gyötrik.
Paleocappa szerint kevés a fogszabályzó.
A valóság: az elme félkész gátja.
A megtöretés keserű vázlatai.
A szélben kavargó álmok és jóslatok.
Az alkonyok, akár friss madárvér a kaszán.
Szivárgó homokzsákokban az idő
hol pereg, hol ragad.
A kezek, a görcsök, a hajlott hátak.
A felkötött kendők és a leomló rózsafüzérek.
A csönddel tapasztott kétségbeesés.
Ami előtűnik s ami el.
Ami megkezdődik, ami visszahull.
Bizonyos versek
átsétálnak a vizen,
és túlélik azt a gyávát és ostobát,
aki vagyunk.
|
T-fragmenti
Dubina dubine je u početku.
Jedan – ali ni to nije prvi.
Od Husta preko vulkanskog niza
Karpata.
Nevidljivi tragovi seoba.
„Oblaci prašine negdašnjih armija.”
Poput harfe talasanje mora od trave.
Veče je uvek crni at u galopu.
Pogled što ravnicu promatra.
Uzdah uzorka močvare i belutka.
Vreme mirno stado senki tera.
Prividno sve je isto, na isto
mesto.
(S desne strane:) Tarac, Talabor, Velika grana,
Boršava, Bodrog, Sajo, Eger, Zađva.
(S leve strane:) Višo, Iza, Tur, Samoš,
Krasna, Kereš, Maroš, Begej.
Plavna područja i početak jeze od vode.
1000 km cvetanja i ostale stereotipije.
Od suštine polako odvojen privid.
Petefijevi epitafi, faraonove narodne pesme.
„Zvuci sitnih mamula”.
Vina misa i beskonačni psalmi kiše.
Na obali jarka skinuta odela
ministranata.
U vododerini jedan pozlaćen Agnus Die
i monah koji sa sidrom sanja.
Ispod strašnog tereta laganih, sitnih riba.
Kut pomicanja.
Patrlj pokreta.
Dvojna duša vode i neba.
Nebo što prisilno tone
i voda šta se po volji diže.
Vašarheljija mora muči.
Po Paleokapi je manjak
ortodontskih aparata.
Stvarnost: napola gotova brana uma.
Gorke skice sloma.
U vetru kovitlajući snovi i proročanstva.
Sutoni su poput sveže krvi ptica na kosu.
Vreme u probušenim peščanim
džakovima
čas teče, čas se lepi.
Ruke, grčevi, pognuta leđa.
Svezane marame i pokidane brojanice.
Sa tišinom lepljen očaj.
Što nastaje i što ne.
Što počne, što nazad pada.
Neke pesme preko vode prelaze
i kukavice i sakalude što smo
prežive.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése