Vlasta Mladenović Usud poezije – A költészet sorsa

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Usud poezije   Moje je da pevam, svedočim o svemu, braneći istinu sam. Znam tu cenu.   Ne tražim milost, nemam Mecenu, niti sam istinit ikome potreban.   Ja sam jasan: pevam za sutra,  poštujući samo vreme, jedini, relavantni Sud.   Priznajem poezije usud.

A költészet sorsa   Költő vagyok, ahogy tanúskodok, az igazságot védem. Az árát ismerem.   Nem kérek kegyelmet, nincs Mecénásom, senkinek sem kellek, mert az igazságért kiállok.   Nem tagadom: az időt, az egyetlen mérvadó Bíróságot tisztelem és a holnapért kiáltok.   Beismerem a költészet sorsát.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor