Gergely Tamás Búcsúzik – Oprašta se

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Búcsúzik        Vadmalac búcsúzott a tavasztól. Kifeküdt Malacka mellé a pázsitra, együtt kémlelték az eget.      - Szép tavaszunk volt - törte meg Malacka a csendet.      Szép, Vadmalacnak ugyanaz volt a véleménye, mégis hiányérzete támadt. Valamit megígért magának, s nem váltotta be az ígéretét. Mert az igaz, hogy sok mindent megértett a világból filozofálgatásai során, meg másoknak is megmagyarázott, viszont azt, hogy... "honnan ered a gyűlölet?", hát annak a titkát nem tudta megfejteni. S az most kínozta, hiába születtek az égen szebbnél-szebb felhőalakzatok.      - Félek tőlük! - bökte ki Vadmalac, mire Malacka megfogta a kezét.

Oprašta se        Vepar od proleća se opraštao. Na tratinu pored Prasice je legao i zajedno su nebo promatrali.      – Proleće nam je lepo bilo – razbila je Prasica  tišinu.      Da, lepo je bilo, Vepar se sa konstaticijom složio, ipak nešto mu je nedostajalo. Nešto je sebi obećao i svoje obećanje nije ispunio. Jer je istina da je tokom svog filozofiranja od sveta puno što šta shvatio čak i drugima objasnio ali to… „mržnja odakle potiče?”, tu tajnu odgonetnuti nikako nije mogao. I sad ga je ta činjenica mučila, zalud su na nebu bezbroj krasnih, najrazličitijih oblika oblaka pojavili.      – Bojim se od njih! – izustio je Vepar a Prasica mu je ruku uhvatila.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#57