Ranko Pavlović
Gornja Šnjegotina kod Teslića 19. 01. 1943. –
|
Majka čita moje
pjesme
Banuo sam iznenada
u roditeljsku kuću,
nekada punu graje,
i zatekao usamljenu,
u godine uraslu staricu,
s naočarima na nosu
i s knjigom u rukama.
Moja majka, koja je
između dva porođaja,
iz guguta svojih sinova
odgonetala tajnu slova,
i za koju
nisam znao
da voli
knjigu,
čitala je
moje pjesme.
Kako sam bio
iznenađen
i kako sam
bio začuđen.
Postiđen
kako sam bio
što nad
svakim stihom,
prije
objavljivanja,
nisam duže
bdio, da bude
smislen kao majčina riječ.
|
Anyám verseimet olvassa
Váratlanul
toppantam
az
egykor hangos
a
szülői házba.
Magányos,
összetöpörödött,
szemüveges
anyókával
találkoztam,
kezében
könyvet tartott.
Anyám,
akit
két
szülés között
fiai
mondókái
vezettek
a betűk világába
és
akiről nem tudtam,
hogy
szereti a könyveket,
verseimet
olvasta.
Milyen
meglepett
és meghatott voltam.
Szégyelltem magam,
mert a sorokat,
hogy anyám
bölcsességéhez
méltók
legyenek
nem
dédelgettem eleget.
Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése