Jász Attila Szőny,
1966. március 26. –
|
Átutazóban
Meglepő, ha a fák
egészen az ablakig érnek.
Egy tömbház padlásán
aludni átutazóban.
A tetőablakból a várra
látni, mellette minaret,
fölötte fehér
oszlopsírokkal teli új temető
a domboldalon. Fölötte
megint csak fák.
Hatalmasak, ritkák,
egészen az égig érnek.
Nem akarsz itt élni. Alattad
és fölötted fák.
Minden más a már
megszokott díszlet csupán.
(Bosznia, Doboj, 2017. jún. 30.)
|
U proputovanju
Iznenađujuće
je, ako drveća do prozora sižu.
U prolazu, na
tavanu jedne višekatnice spavati.
Sa prozora
tavana tvrđava se vidi i minaret,
iznad na
padini brežuljka novo groblje je pun
belim grobovima
oblika stuba. Iznad su opet
drveća. Ogromni,
retki, skroz do neba dopiru.
Tu ne želiš
živeti. Drveća su ispod i iznad tebe.
Sve je
drugačije sem uobičajene dekoracije.
(Bosna, Doboj, 30. juni 2017.)
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest 2019.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése