|
goog_59621052Bajalica
o bolu
Jednom smo se voleli oko vatre
u vreme uštapa kada su vračevi
zube menjali za travke što
šaputati umeju. Ta nas je ljubav
staništa koštala te se s kraja na
kraj sveta premećemo,
kockice bacajući za dane neparne.
Jednom smo se voleli dok je vetar
strugao sreću sa obloženih prozora
iza kojih su se deca oko kolača svađala.
Sada se nemi pravimo kada nas nebo upita:
na kojoj ste strani sveta prodali
srca za šaku vašarskih čarolija.
Jednom smo se već voleli na sapima
troglavih planina u koje čeljad
ne zalazi dok bajalice o krilatom bolu
ne nauči.
Zato se sada slepi
pravimo
pred onim što bi nas u
ponore moglo prizvati.
Ponore ponovnoljubvene.
|
Mese a fájdalomról
Egyszer szerettük egymást, a tűz
körül,
holdtölte idején, amikor a
varázslók
fogaikat suttogni képes füvekre
cserélték. Az a szerelem
kedvenc helyünkbe került,
kockákat vetve, a
világ
egyik sarkából a másikba hányódunk.
Egyszer szerettük egymást, míg a
szél
a szerencsét a takart ablakról csikarta,
amely mögött édességért kölykök
harcoltak.
Most csak hallgatunk, ha az ég
rákérdez:
szíveteket, egy marék vásári bűvöletért,
a világ melyik sarkában adtátok el.
Egyszer már szerettük egymást, a
háromfejű
hegyháton, ahová egyén a nélkül,
hogy a szárnyas fájdalomról szóló
mesét
megtanulná, nem megy.
Ezért most az előtt, ami kettőnket
a szakadékba, az új szerelem szakadékába
vinne, szemet hunyunk.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése