Katarina Sarić Budva 10.
mart 1976. –
Razvučena pjesma
/Od gusjenice do leptirice/
Znaš li?
Da razvukla sam ti ime
kao žvakaću gumu preko musavog lica nedozrelog djeteta
preko krila ptice rugalice svake ove svakcijate stranice
razvukla ti namješten osmijeh i predaju kolodvorsku
s koljena na koljeno kao štafetu prenošenu
sa subote na subotu onih impotentnih protesta
nedjeljnih popodneva raspisanih konkursa:
,,G-din Savršeni traži novu ženu“
svježu
dovršenu
nepotrošenu
Da vratiću se
Živa živcijata
od suzavaca razmazana hartija
glasnica oteklih od svršavanja
Vratiti kao raspjevana lasta
pjesma epska uz gusle rastegnuta.
Razvukla sam te u liniju duž stomaka
kao slatko od višanja sa jezika
na udolinu ispod pupka
zagolicala
Razvlačiće je neki drugi
Znaš li?
ubuduće
iz ruke u ruku
od usta do usta
Kao tijesto za kiflice sa džemom oklagija
dječije slagalice, poštapalice, brzalice
mezu uz lozovaču ljutu domaću
Kao uštirkan stolnjak uvijen oko gležnjeva zdravica
/Uflekaćemo ga prosutim sokovima kad noć padne kao zavjesa/
meka glina podatna za oblikovanje
regularnih modula
U predsoblju će
kao suvenir
ostati one vojničke cokule u kojima sam željela svijet da mijenjam
Visokom štiklom zamijenjene
naoštrenom olovkom
crtaće me snenu protegnutu
iz gusjenice ženu
od brade do bokova izvučenu
cijelu cjelcijatu
probuđenu!
Tebi pod čeličnim prstima izmigoljenu
guju ispod kamena
a za dlaku ti pripitomljenu
Troglavu alu, storepu beštiju
onu nekad tvoju
Drugi će je sada gledati kako se svlači
I to znaš li?
Pod suncem zmijsku košuljicu presvlači
Drugi upijati dok se cijedi
kao sa usana zrela pljuvačka
ovlaženo sa štrika pred kišu rublje
Složiće je prsti na brzinu pokupljeni
Dok ti ćeš gledati iz daleka
Zavijati
kao gladna godina
na stomak prazan
Kao
žedan preko vode
preveden.
I da. Biće ti
žao.
Znao ili ne znao.
Izvor: https://nigdine.com/katarina-saric-pesme/?fbclid=IwAR3Nje3RKHdITTftjqeDfsDeVwCkVEwsP9ifxUBnFnV_rXjLZzmnnuD2JEc
Kinyújtott vers
/A
hernyótól a lepkéig/
Tudod-e?
Nevedet
holmi
éretlen gyerek nyálas arcán a fecsegő poszáta szárnyán
ezeken
az össze-vissza oldalakon rágógumiként nyújtottam ki
kinyújtottam
talmi mosolyodat és a stafétaként
nemzedékről
nemzedékre szombatról szombatra átvitt
állomási
megadást azokat a vasárnap délutáni
impotens
tüntetéseket a kiírt pályázatokat:
„Tökéletes
G-vallér új asszonyt keres”
frisset
üdét
kívánatosat
Igen
visszatérek
Elevenen
egészben
a könnyfakasztó
gáztól maszatos papírlap
a kielégítésektől
megdagadt hangszálaival
Mint daloló
fecske
mint guszlán
elnyújtott eposz térek vissza.
Hason
keresztül húzott vonalra nyújtottalak ki
mint a
nyelven szétmállott meggyízt
a köldök
alatti lankáson
csiklandoztalak
A nőt mások
fogják nyújtani
Tudod-e?
ezután
kézről
kézre
szájról
szájra
Akár a
nyújtófa a gyümölcsízzel kevert kiflitésztát,
a
kirakójátékokat, a töltelékszavakat, a nyelvtörőket
házi
pálinka mellett az ínyencségeket
Akár a köszöntő
csuklója köré csavart kikeményített asztalterítő
/Mikor
az éj függönyként leszáll kiöntött szörpökkel pecsételjük/
szabályos
egységek alakítására
szolgáló
lágy agyag
Az
előszobában
mint
emléktárgy
marad az
a két katonabakancs melyekben meg akartam váltani a világot
Immár
tűsarkú cipőben
kihegyezett
ceruzával
rajzolnak
majd engem az álmodozót
a tetőtől
talpig
hernyóból
kihúzott nőt
a teljes
egészében
örökmozgót!
A
vasmarkodból kisiklott
kőalatti
majdnem
megszelídített kígyót
A
megrögzött locsogót a százfarkú bestiát
azt aki
egykor a tiéd volt
Most
mások nézik majd a nő hogyan vetkőzik
És ezt
tudod-e?
A napsütésben
kígyó-inget vált
Mások
szívják magukba
ahogy az
ajakról érett nyálként
akár eső
előtt a kiteregetett nyirkos fehérnemű csepeg
Sebtében
felszedett ujjak rakosgatják a nőt
Te meg messziről nézed majd
Nyüszítesz
mint az üres gyomrú
meddő év
Mint
a vízen át szomjasan
vezetett.
Ja. És szánod-bánod.
Akár tudod akár nem tudod.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése