Ady András Csak tradosszal, szépen, ahogy csillag... – Samo s tradosom, lepo, kako zvezda…

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Csak tradosszal, szépen, ahogy csillag...   Fognak mégi itten ifjonti lábakat mosni csendes órabérben az anyák, kik annyira szétszülték méhüket, hogy az már a ráknak sem kell, s fognak még itten bocsánatot kérni alfa-fiaiktól a fogatlan apák szintén rendszeresen, és úgyszintén pucér létfenntartó-félelmükben.   A lányok? Angyalok, s a leginkább istenes sors teherbe esni már a templomárokban, s ha nem fiú majd a gyerek, némi kanosszajárás után újra és újrapróbálni...ha nem sikerül, csak egy mód marad ezt helyrehozni: prittiplíz hagyjon már a lámpagyújtogató, a vason egy kötélnyi helyet!

Samo s tradosom, lepo, kako zvezda…   Praće još ovde mladalačke noge majke za tihu nadnicu, koje su svojim maternicama toliko rađale da više ni raku ne trebaju, i moliće još za oprost od alfa-sinova bezubi očevi  naravno redovito i iz samog straha za samoodržavanje.   A devojke? Anđeli su, i uglavnom im je redovita sudba već u jarku crkve začeti, a ako dete nije muško, nakon milosrdnog oprosta opet i opet iznova pokušati… a ako ne uspe samo jedan način ostaje da se to popravi: neka potpaljivač lampi na gvožđu mesto za uže ostavi.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző