Gergely Tamás Lélek – Duša

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Lélek          Malacka szerint tolvaj kétféle van: aki a zsebedből kihúzza a pénzt, betör a házadba vagy az úton leállít, és elveszi az autódat például, továbbá van, aki a lelked lopja meg. És ez utóbbi – mondja Malacka kikelve magából – a szörnyebb.        Vadmalac erre felkapja a fejét… Ha el lehet lopni, akkor létezik a lélek. Szagtalan, láthatatlan, de létezik.        Az évek során tett fel magának ilyen kérdéseket. A levegő is láthatatlan, de a szél fújja, a semmit nem fújhatná. Lehet, hogy még súlya is van. A levegőnek. Leng, ugye, könnyű szellő, pusztít vihar…        No de a lélekre visszatérve: azt sejtette, hogy a vadmalacoknak van lelkük, mert ők érzékenyek, de vajon a csörtető, másokat eltiporni szándékozó vaddisznóknak is lenne? Úgy tűnik, kell nekik. Másképp miért lopnák…?

Duša        Po Prasici dve vrste kradljivaca postoje: neko ti iz džepa novac vadi, provali u kuću ili te na putu zaustavlja i oduzima, primera radi, tvoj auto, a neko drugi ti dušu krade. Ovaj zadnji – kaže Prasica skroz izvan sebe – ovaj je mnogo gori.      Vepar na to žustro reagira… Ako se može ukrasti, onda postoji. Bez mirisa je i nevidljiv, ali postoji.      Tokom godina postavio je sebi takva pitanja. I vazduh je nevidljiv ali ga vetar duva, ništa ne bi mogao duvati. Možda još i težinu ima. Da, vazduh. Lebdi, zar ne, lagan povetarac, vihor razara…      Ali što se tiče duše: naslutio je da vepri dušu imaju jer su osetljivi, ali i oni vepri koji gone, druge na svaki način bi uništitli, i oni dušu poseduju? Izgleda da im treba. Što bi inače krali…?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://ujnepszabadsag.com/2022/07/12/lelek/?fbclid=IwAR1yO4IieK_V4MkRniA-kWcwWfe6BjbIJo2j_1xQ8l0N6oKTlAxCB7JP0ug