Srđan Malešević Путнику – Vándor

 

Srđan Malešević Vukovar, 1971. –

Путнику   Када кренеш на далек пут, Понеси пар ствари, Можда ће ти требати... На пример, понеси очев сат, Иако већ дуго не ради, Понеси га, чисто да те потсети На безбрижне дане. Понеси и везицу жалфије, Да ти кофер замири, Па кад га успут отвориш, Да те опусти и да те смири. Ко бело парче хартије...   Кад кренеш на далек пут, Мораш понети иглу, Што материно носи име. Сигурно ће ти требати. Кад срце даљина распара И виола бола зацвили, Да имаш га крпити чиме.   Понеси и ону мараму, Којом си брисао сузе Свиленој росној ливади Недозрелих априла. Па кад се стазе изгубе, Под сивим тромим облаком И кад их магле сакрију, Ти ту мараму извади, И растерај невиде Као са сватовским барјаком.   Кад кренеш на далек пут, Немој без сидра и једра, И мајушне грудве соли, Понеси их да нико не види, Ко зна шта ће се десити, Кад прођу јутра ведра, У оној која те воли.   И онај белутак понеси Који си у грчу стискао, Увек кад крену громови, Можда ће грмети опет. Ако се невоља деси, Кад будеш тешко дисао, Да имаш чиме бранити То сунце на новој адреси.   Беркасово 29.06 2019.

Vándor   Ha hosszú útra indulsz, Vígy magaddal néhány apróságot, Talán szükséged lesz rá… Vidd magaddal apád óráját, ha évek óta nem jár, akkor is, Vidd magaddal, csаk azért, hogy A gondtalan napokra emlékeztessen. Vígy magaddal egy csokor zsalfiát, Hogy bőröndöd illatos legyen, És út közben, ha kinyitod, Csitítson, nyugtasson. Fehér papírlapként…   Ha hosszú útra indulsz, Anyád nevét viselő Tűt is vígy magaddal. Biztosan szükséged lesz rá. Ha nyüszít a fájdalom, És a messzeség szívedet tépi, Legyen mivel foltozni.   Azt a kendőt is vidd magaddal, Mellyel éretlenek áprilisában, A selymes, harmatos mezőn, Könnyedet törölted. Ha az út a szürke, lomha Felhők közt eltűnik, Vagy a köd takarja, Vedd elő azt a kendőt És mintegy esküvői zászlóval, Oszlasd szét a homályt.   Ha hosszú útra indulsz, Horgony és vitorla, meg egy Töredék só nélkül ne indulj. Úgy vidd, hogy senki se lássa, A vidám reggelek múltán, Abban, akit szeretsz, Ki tudja mi zajlik.   Azt az általad villámlásokkor Görcsösen szorongatott Kavicsot is vidd magaddal, Lehet még villámlás. És ha rád szakad az ég, Meg nehezen lélegzel, Legyen mivel, az új címen is, Azt a napot védeni.   Berekszó, 2019. 06. 29.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/srdjan.malesevic/posts/pfbid02CpGMu6e4KZxxgEpGVUmZQLetojkLBsiDEXUudmQJoJesgResMsdjfgSfVtmhRw9Tl