Vidak M. Maslovarić Lik u liku – Arc az arcban

 

Vidak M. Maslovarić Bozinci kod Andrijevice 1950. – 

Lik u liku   Duški Vrhovac   Evo reči kojima branim svetlost i zvuk i kažem - ne dam.   Svi bi u tišinu, u mir, da se ne zna ko je i šta je, da se prićute dok muka traje - prvotnija od one prve koja je opomena Tvorca za pragreh.   Svako bi prema nebu Niko u sebe da zaviri, u svoje teskobe i ruševine, da vidi: ko mu sastavlja kraj sa krajem u utrobi i čini mogućim - nemoguće.   Svi bi u mnoštvu čuda da budu najveće što je, da budu temelj kuće pustoš nebeska kad zaveje, da se pritaje svuda gde je koren i stablo i grm, kao lik u liku kad se pronadje sasvim začudjen.

Arc az arcban   Duška Vrhovacnak   Íme a szavak, melyekkel a fényt és a hangot védem és mondom – nem adom.   Mindenki a csendbe, nyugalomba vágyik, ahol nem tudni, ki ki és mi, ahol hallgathat, míg a kín tart – az az elsőt megelőző, ami az eredendő bűnért a Teremtő intelme.   Mindenki az ég felé törne, szorongásába, romhalmazába, önmagába Senki sem kukkant, hogy lássa: ki az, aki bensőjében akaratát érvényesíti és a lehetetlent – lehetővé teszi.   Mindenki a csodák országába menne, hogy ott a legnagyobb legyen, hogy a ház tartóoszlopa legyen mikor kitör a pusztító mennyei vihar, hogy mindenhová, ahol gyökér és fa és bozót van, elrejtőzzön, mint arc az arcban, mikor rácsodálkozva, megtalálja önmagát.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poetasdelmundo.com/continent/europa/POETS-1611377547-8425