Méhes Károly Fohászszerű köszöntés – Pozdrav uzdahu nalik

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Fohászszerű köszöntés
 
Jó reggelt, drága Reggel!
Ugye nem árulod el... Hogyan is tehetnéd.
Ahogy nézem selyemszürke pofádat az ablakon át.
És csupasz testemet is nézem, selyem-milyen...?
A kék erek autópályái... Sóhajtozom... S csak úgy
kérdezem: ma vajh' mely minőségemben vérzek el
akaratgyengeségben. Vagy mindösszesen, és akkor
semmi se történik úgy, ahogyan kellene... Az is szép
lesz! Nincs bennem semmi indulat. Hát indulok.

Jó éjt, drága Éjszaka!
Ugye nem árulod el... Ne is áruld.
Nézem fényeskedő-fekete képedet az ablakon át.
Semmit se látok itt körben, amit ismerek és tudok,
hirtelen titokká lesz az életem, békésen szuszogó rejtelem.
Amíg világos volt, azt hittem, így kell lennie,
igyekeztem, mivel figyelik és értékelik, amit teszek.
Pedig most jön a legnagyobb feladat, közös
erőfeszítéssel: szépen megálmodni minden egyebet.
 
Forrás: http://www.meheskaroly.hu/vers.php?lang=&id=22
 
 
Pozdrav uzdahu nalik
 
Dobro jutro dragi Jutro!
Je l’ da nećeš odati… Kako bi i mogao.
Kako preko prozora tvoj svilenosivi obraz gledam.
I moje golo telo gledam, svilen je-nije…?
Autostrade plavih žila… Uzdišem… Tek tako
pitam: danas zbog manjka volje u kakvom li obliku
ću iskrvariti. Ili u potpunosti te onda ništa se neće
tako dogoditi kako bi trebalo… Baš će biti
lepo! Ravnodušan sam. Pa polazim.
 
Laku noć draga Noć!
Je l’ da nećeš odati… Ni nemoj.
Preko prozora tvoj sjajan-crn obraz gledam.
Tu u krugu od onoga što poznajem i znam ništa ne vidim,
namah život mi tajna postaje, omama što mirno prebiva.
Dok je svetlo bilo verovao sam, tako mora biti,
jer ono što radim, prate i ocenjuju, trudio sam se.
Ali najteži zadatak tek dolazi, zajedničkim
naporom: sve ostalo ne samo u snu ostvariti.
 
Prevod: Fehér Illés