Turczi István: Árnyék – Senka

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Árnyék   Egy árnyék fekszik az ágyamon a fenébe is ki küldte kié mozdulatlanul fekszik meztelenül most mintha rám nézne biccent mindenesetre jólnevelt árnyék paplanomról egyenként összeszedi régi nők kifakult hajszálait megigazítja vánkosomat is majd otthonos mozdulattal hellyel kínál a veríték rajtam csíkokban csordogál a fenébe is újabban ébren álmodom már legyintenék micsoda badarság az árnyékoknak honnan volna testük értelmük feminin gesztusaik mikor a homály szürke csontszálaiból kibomlik ÉVA hibátlan alakja mintha nem is ütötte volna el egy sárga kamion török rendszámmal mintha élne és vidáman lélegezne finoman görbülő vékony karját felém fordítja hívogatón csak a fürdőszoba ajtajának dermesztő csapódása nyomja el felejthetetlen hangját

Senka   Na krevetu mi senka leži do đavola ko li ju je poslao čija je nepomično golo leži sad kao da me je pogledala klimnula u svakom slučaju je dobro vaspitana senka sa jorgana svaki izbledeli vlas kose negdašnjih žena pokupi i jastuk namesti te vičnim pokretom mesto mi nudi niz mog obraza znoj u potocima curi do đavola u zadnje vreme budno sanjam već bi i odmahnuo kakva glupost senke odakle bi imale telo razum ženstvene manire kad iz sivih okoštalih niti nevida besprekoran lik Eve izdvaja kao da ju žuti kamion sa turskom registracijom nije pregazio kao da živi i veselo diše nežno savitljivu tananu ruku prema meni okreće poziva njen nezaboravan glas leden tresak vrata od kupaone potisne   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 68. old.