Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –
|
Crni kosač
Hej ti, Crni kosaču,
ti jedini besmrtniče kršten mudrošću
i Luciferovom krvlju u beloj noći;
ti što imaš ključeve od svih grobova
i pomićeš teške kamene ploče
što razdvajaju humke zemlje;
ti što nas kroz milenijumske vetrove učiš
da nema smisla
ni u životu, ni u smrti,
jer živeti znači graditi
jedrenjak i škrinju istovremeno;
ti što nam svakodnevno
iz dubine praznine i veličine (nepre)bola
svedočiš
da nijedan život nije večan,
da nijedna smrt nije večna,
i da postoji samo
umiranje i ponovno rađanje...
odmori se i ti malo,
napravi pauzu... bar jedan ubogi dan...
Beograd, 2018.
|
Fekete kaszás
Te Fekete
kaszás,
te egyedüli halhatatlan,
aki a fehér éjben
bölcsességgel
és Lucifer vérével keresztelt;
te, aki
minden sír kulcsával rendelkezel
és a halmokat,
földeket elválasztó
súlyos
kőlapokat mozgatod;
te, aki az
évezredes szeleken keresztül
arra tanítasz
bennünket,
értelmetlen úgy
az élet, mint a halál,
hisz míg
élünk, vitorlást és koporsót
egyszerre
építünk;
te, aki
naponta
az űr
mélyéből és a kín nagyszerűségéből
tanúsítod,
egyetlen élet
sem örökös,
egyetlen
halál sem örökös,
csak elmúlás
és újjászületés
van…
pihenj te is
egy kicsit,
állj meg… legalább
egyetlenegy napra…
Belgrád, 2018.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.zoranbognar.com/pesme
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése