Jász Attila Enyhe fuvallat – Lahor

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Enyhe fuvallat
 
A világ bármelyik részén ülhetnék így a teraszon éjjel,
bor, szőlő és gyertya mellett, a horizonton tenger, előtte
a parti házak ablakai kivilágítva. Alattam egy olajfaliget,
felettem reflektorként a telihold. Mellette néhány mozdu-
latlan felhőfoszlány, órák óta bámulom.  Nem mozdulok
én sem, enyhe fuvallat jelzi az olajfák hegyén, még élek,
nem állt meg az idő teljesen. Néha azt hiszem, mindezt
csak képzelem. Pedig annyi ok lenne szomorúnak lenni.
 
(Vodnjan, Horvátország)
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Lahor
 
Ovako  noću  na terasi u svetu bilo gde bi mogao sedeti,
pored  vina,  loze  i  sveća, na horizontu je more,  ispred
osvetljeni prozori priobalnih kuća. Ispod mene maslinjak
je,  iznad  kao  reflektor pun mesec. I po koji nepomičan
obris  oblaka,   satima  posmatram.  Ni  ja  se ne  mičem,
na   vrhu   maslina   tek   lahor   označava,  još  sam  živ,
vreme  nije  potpuno  stalo.  Koji  put  mislim  da sve to
samo zamišljam. A toliko razloga ima da budeš tužan.
 
(Vodnjan, Hrvatska)
 
Prevod: Fehér Illés