Aleksandar Đoković Jubilej – Jubíleum

 

Aleksandar Đoković Vrnjačka Banja 27. januar 1986. –

Jubilej   danas nam je godišnjica i ja oblačim svoju košulju zelenu sa crnim kvadratima ispeglana je i miriše na jorgovan danas nam je godišnjica češljam kosu na stranu stavljam omiljeni parfem koji mi je poklonila danas nam je godišnjica i odlazim na pijacu da kupim cveće za našu vazu u dnevnoj sobi kupiću ono žuto mirišljavo cveće koje ona najvše voli zaboravio sam kako se zove ali znam kako izgleda kupiću bosiljak i malo đurđevka svežu piletinu i domaći sir onaj koji ona voli kaže da se topi u ustima i da joj miluje hormone sreće danas nam je godišnjica naduvavam gume na svom biciklu spustiću se niz ulicu kojom ona prolazi mislim da ću kupiti i pečurke jer da ona voli pečurke i voli da trči ne voli svoju užu rodbinu kaže naporni su danas nam je godišnjica i otvaram najskuplji konjak dinstam piletinu i pečurke dodajem beli luk ona ne voli beli luk ali pravi se da joj ne smeta dodaću onaj sir u sve to i dobro ću začiniti ona ne voli konjak voli belo vino voli decu i aretu frenklin ja volim kad je okrenuta ka prozoru kroz koji ulazi sunce i kad se smeje zatvorenih očiju ima pravu crnu kosu i veliko čelo rekao sam joj da spusti malo šiške danas nam je godišnjica i proslavićemo je tradicionalno kao i svake godine ona u americi sa dečkom ja ovde sa mačkom

Jubíleum   ma van az évfordulónk és a zöld fekete kockás ingemet veszem fel kivasalt orgonaillatú ma van az évfordulónk hajamat oldalra fésülöm a kedvenc parfümöt használom azt amit ajándékba tőle kaptam ma van az évfordulónk a piacra megyek virágot venni vázánkba a nappali szobába azt a sárga illatos virágot veszem amit legjobban szeret már elfelejtettem hogyan hívják de felismerem bazsalikomot és gyöngyvirágot veszek meg friss csirkehúst és házi túrót azt amit ő szeret mondja olvad a szájban és az öröm hormonjait simogatja ma van az évfordulónk kerékpáromon felfújom a gumikat azon az utcán hajtok végig melyen ő jár valószínű gombát is veszek mert szereti a gombát és szeret futni rokonait nem szereti mondja fárasztóak ma van az évfordulónk a legdrágább konyakot nyitom ki dinsztelem a csirkehúst és a gombát fokhagymát adok hozzá a fokhagymát nem szereti de úgy tesz mintha nem zavarná hozzáadom a sajtot mindent jól ízesítek nem szereti a konyakot a fehér bort szereti szereti a gyerekeket és Aretha Franklint szeretem mikor a napsütötte ablak felé fordul és mikor csukott szemmel nevet valódi fekete hja van meg magas homloka mondtam neki frufrut hordjon ma van az évfordulónk és megünnepeljük hagyományosan mint minden évben ő amerikában egy fiúval én itt a macskával   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Aleksandar Đoković: Sve biće u redu, Interprint Beograd, 2019. str. 5-7.