Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2023. február 15., szerda

Bíró Tímea Négy korty – Četiri gutljaja

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Négy korty
 
…pontosan ennyit tudnak
befogadni a haldoklók
ennyire szomjaznak
a kevesebb élet néha több
mert van hogy a napfelkelte
nem öröm hanem egy újabb halál
amikor a következő falatot
már eltolja a száj
célba érünk a busszal kisiklik alólunk a járda
vágta közben kicsúszik alóla a táj
éleset koppannak a szívpaták
újult erővel zajlik a tehetetlenség
mesterségesen megtermékenyül a holnap
átkötözzük a sebet kicseréljük a levegőt
kicseréljük a sebet átkötözzük a levegőt
belenyerítünk a paplanba nem hallja
négy korty ennyi fér az üveg kupakjába
nem akar mondani semmit elköszönni se
az ujjaiban lüktető hideg jelzi hogy
csak a ruha és a négy korty tartja meg
és ha végleg kilökődik innen
minden este kinézünk a teraszra
hogy nem kuporog-e az egyik sarkában
arra várva hogy valaki beengedje
nem
nem kuporog nem repül nem küld jeleket
állva alszunk mint a lovak
azt álmodjuk elkéstük a buszt
pedig már nincs is miért menni
kisiklik alólunk a nevelés
tárgyakhoz és halottakhoz
nem ragaszkodunk
sűrű iszapot visz bennünk a busz
ráülünk a megüresedett ágyra
belenyerítünk a párnára száradt vérfoltjába

Četiri gutljaja
 
… ljudi na samrti
upravo toliko mogu primiti
toliko su žedni
koji put manje života je više
jer dogodi se da je izlazak sunca
nije radost nego nova smrt
kad sledeći zalogaj
usta već odgurnu
stižemo sa busom ispod nas pločnik isklizne
tokom galopa ispog njega pejzaž izmigolji
kopita srca oštro prasnu
nemoć novim snagama se odigrava
sutra umetno se oplođuje
ranu previjemo vazduh promenimo
ranu promenimo vazduh previjemo
u poplun njištimo ne čuje
četiri gutljaja toliko stane u zaklopac flaše
ništa ne želi reći niti opraštati se
pulsirajuća hladnoća u prstima signalizira
još ga samo odelo i četiri gutljaja drže
i da će odavde konačno izbačen biti
svako veče na terasi pogledamo
u jednom kutku šćućuri li
čekajući da ga neko unutra pusti
ne
ne šćućuri ne leti znakove ne šalje
kao konji stojeći spavamo
sanjamo da smo bus zakasnili
a nema zbog čega bi trebalo ići
ispod nas odgoj isklizne
predmetima i mrtvacima
nismo privrženi
bus u nas gustu kaljužu nosi
na upražnjen krevet sedimo
na jastuku na osušenoj mrlji krvi njištimo
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea versei | Tiszatáj online - irodalom, művészet, kultúra (tiszatajonline.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése