Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2023. február 10., péntek

Dušan Gojkov № 30 - № 30

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 30
 
izađem izjutra
ona još spava
na ulicu
vlažnu
od jutarnjih polivača
povedem i psa
njenog
našeg
naravno
šetamo tako
psić i ja
ko koga šeta
više niko ne zna
uostalom
obojica smo u penziji
umirovljeni
upravo tako
jasno
dok nas dvojica dolazimo do kafea
ona još spava
vidi se reka
svetluca mazut po njoj
konobar
dok sedamo
prinosi moje novine
njegov keks
za omanje životinje
jedan kup ruž
za mene
razblažen vodom
(jer tako ona
-koja-još-spava
od kelnera zahteva)
pas ide da piški
kaki
ali se vrati
dok listam umrlice
u novinama
gotovi smo
nema više potrebe
da sedimo u kafeu
proleće lako prevari
može i da se nazebe
dakle
penjemo se stepeništem
tiho
(ona još uvek spava)
ulazimo u stan
polagano otključavajući bravu
ne lajemo
skidam psu povodac
šešir sebi
kaput
cipele
obuvam kućne papuče
gledam je
(dok spava)
najznačajniju ženu na svetu
ženu šezdeset godina staru
pogledam psa
već umornog
i on ima svojih dobrih šesnaest
sad bi joj valjalo pripremiti kafu
(ona to voli izjutra)
odlazim
u kuhinju
ali
dok sipam vodu iz uzavrelog čajnika
opečem desnu ruku
ćutim
sâm sam kriv
idem u kupatilo
ormarić za prvu pomoć
mažem ruku kantarionovim uljem
to uvek imamo u kući
za svaki slučaj
onda žena moja
ustaje
jer pseto cvili
gunđa
dok mi previja ruku
starče glupavi
sa sedamdeset se ne prilazi
kuhinji
gledam je
osećam njen topao miris
nakon sna
zaljubljujem se
ponovo
 

№ 30
 
reggel van
ő a nő még alszik
a hajnali utcamosás utáni
még vizes
utcára megyek
a kutyát is vezetem
természetesen
az övét
a miénket
így sétálunk
a kutya és én
ki kit sétáltat
ezt senki sem tudja
különben is
mindketten nyugdíjasok vagyunk
nyugalmazottak
pontosan így
egyértelmű
míg mi ketten a kávézóhoz érünk
ő a nő még alszik
látszik a folyó
rajta olajfoltok csillognak
a pincér
míg helyet foglalunk
újságomat hozza
kekszet
a kis állat számára
meg nekem
egy kupa
vízzel hígított gint
(mert ő a nő
aki-még-alszik
a pincértől így kéri)
a kutya félrevonul pisil
kakil
de visszajön
mire a gyászjelentéseket
átnézem
készen is vagyunk
nincs értelme
tovább a kávézóban ülni
a tavasz könnyen megtéveszt
meg is lehet fázni
tehát
a lépcsőházban csendesen
megyünk
(ő a nő még mindig alszik)
a zárat óvatosan kinyitva
lépünk a lakásba
nem ugatunk
a kutyáról a pórázt
 magamról a kalapot
a kabátot
a cipőt veszem le
papucsba lépek
őt a nőt nézem
(míg alszik)
a világ legfontosabb asszonyát
a hatvanvalahány éves nőt
a kutyára nézek
már fáradt
ő is vagy tizenhat éves
jó lenne a kávét elkészíteni
(ő a nő reggel szereti)
a konyhába
megyek
de
míg a teáskannából a forró vizet öntöm
jobb kezemet megsütöm
hallgatok
én vagyok a hibás
a fürdőszobába megyek
az elsősegély szekrényhez
kezemet orbáncfű olajjal kenem
mindig van a házban
legyen
feleségem
felkel
mert nyüszít a kutya
dohog
míg kezemet kötözi
vén bolond
hetvenévesnek nem kell a konyhába
lépni
nézem
érzem alvás utáni
meleg illatát
újra
szerelmes vagyok
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 59-61.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése