Vasa Pavković Bezimeno popodne – Névtelen délután

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Bezimeno popodne   Posle kiše sunce je obasjalo Prozore devojačke sobice (tačnije belu zavesicu). Iz susedstva čuli su se krici Rozele (papige), a neko je sa razlogom Ili bez razloga lupao vratima.   Travnjaci su blistali, a po terasama Pušili su starci i dečaci koji su Verovatno više uživali u dimu. Prošao je mladić u otrovnozelenoj košulji I devojka u belom nalik labudu ili Još tačnije: labudici.   Verovali ili ne i ja sam sedeo na terasi Tog sparnog septembarskog popodneva I pišući ovu pesmu mislio na nešto Što nije imalo ime ali je Poput kragne pivske pene Izazivalo dug uzdah.

Névtelen délután   Eső után kisütött a nap, Fényárban a lányszoba ablaka (pontosabban fehér függönye). A szomszédból rikoltások hallatszottak, Rozellák (papagájok), valaki meg okkal Vagy ok nélkül, az ajtón dörömböl.   Csillogott a pázsit, a tornácokon meg Öregek cigarettáztak és gyerekek is, akik A füstöt valószínű sokkal jobban élvezték. Egy fiú méregzöld ingben ment el előttünk, Mellette a lány hattyú, pontosabban Hattyúhercegnő fehérben.   Hiszik vagy nem, azon a szeptemberi, Fülledt délutánon én is a tornácon ültem És verset írva névtelen Valamire gondoltam, Mint a sör hab-nyakkendője, Hosszú sóhajt váltott ki.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Knjiga o lastavicama, Matica srpska, Novi Sad 2000.