Valentina Novković
Beograd, 16. 05. 1973. –
|
Под сузом
Учим да трпезу
многољудном
учиним, а сама јој се
радујем.
И прсте да се додиру
приклоне,
једном кад се догоди.
Непце да сладом љутину
назове, на невиђено.
У време страшћа, кротка
да постанем.
Учим да тањир je вршнији
од лонца
кад очи на довољно
навикну.
А човек бескрајем
испуњен, ако
се под сузом уме
насмејати.
|
Könnyes
szemmel
Tanulom, a
terített asztalt sokadalommal úgy
körülvenni,
hogy annak egyedül én örüljek.
Ujjam fogadja
el az érintést,
ha egyszer
megtörténik.
Szám, az indulatot,
látatlanba,
figyelmességnek
nevezze.
És legyek szelíd
a szenvedély idején.
Tanulom, a
tányér fontosabb a fazéknál,
mikor a
szem a bőséghez szokott.
Az az ember
meg a végtelennel telt, aki
könnyes
szemmel is mosolyra késztet.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Валентина Новковић:
Небогледни пев АСоглас д.о.о. Зворник, 2022. стр. 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése