Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2023. február 3., péntek

Vasa Pavković С вилама к очима – Vasvillával a szem felé

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

С вилама к очима
 
             (Сећање на Славонију)
 
Краве личе на чунове ...
Трава топло мирише...
Кад се заврши
хитри летњи пљусак,
појављује се дуга,
без бриге.
 
У рибњаку,
у том далеком свету,
живе лињаци и језови...
 
Био сам матурант,
у то доба.
 
А мирис сена, господе,
а тек мирис сена!
 
– Помириши, рекао би мој ујак,
– покој му души! – помириши
и запамти! – и вилама би ми
приносио навиљак.
 
– Кад дођу виле к очима!
зачуо сам мајчин глас који је најављивао
будуће време (ово садашње и сва будућа...).
 

Vasvillával a szem felé
 
                           (Szlavóniára emlékezve)
 
A tehenek csónakokra hasonlítanak…
Meleg fűillat…
A hirtelen jött
nyári zápor után
megjelenik a szivárvány,
mindig.
 
A halastóban,
ebben a távoli világban
compók és domolykók élnek…
 
Akkor érettségi előtt
álltam.
 
És a szénaillat, istenem,
az a szénaillat!
 
– Szagold meg, mondaná nagybátyám,
– nyugodjon békében! – szagold meg
és jegyezd meg! – és vasvillával
köteget nyújtana felém.
 
– Mikor kerül a vasvilla a szem elé!
hallatszott anyám hangja,
a jövőt idéző (ezt a mait és minden jövőbeli…)
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 28.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése