Vasa Pavković: Zbilja, jednom sam – Valóban, egyszer

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Zbilja, jednom sam   - Rano si se predao, sleže ramenima prijatelj.   Zbilja: jednom sam video u antreu devojku u crnom hitonu, hitronogu coprnicu, skakutala je u opšinjavajućim krugovima – dok je negde daleko rudeo plod i jagnje lizalo so s pastirove košulje.   Zbilja: jednom sam video lomaču u mračnoj ulici, čoveka sličnog gorioniku, premetao se kao plamteći glagol kroz prazninu, urličući nacističke parole.   Zbilja, jednom sam ... - udisao veštičiji vetar, - drhtao u redu za iščekivanje, - imao devet leta i osam jeseni, - verovao da nije ono što nije.

Valóban, egyszer   – Korán feladtad, vonta meg a vállát barátom.   Valóban: egyszer az előcsarnokban láttam egy lányt, fekete tunikában, gyorsléptű szemfényvesztőt, lenyűgöző körökben ugrált – míg valahol messze, gyümölcsérés idején, a bárány a pásztor ingjéről nyalta a sót.   Valóban: egyszer egy sötét utcában máglyát láttam, lángcsőhöz hasonlító embert, az ürességen keresztül lobogó igeként mozgott és nácista jelszavakat kiabált.   Valóban, egyszer… – varázslónő szelét szívtam magamba, – remegtem a várakozás sorában, – kilenc nyár és nyolc ősz volt mögöttem, – hittem, az nem az, ami.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Konverzija, KOV Vršac, 1994.