Méhes Károly Sötétlő alak – Pomalo taman tip

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Sötétlő alak   Egyedül vagyok a szobában. A lámpa gyönge holdja egyszerre messzibbnek tűnik, mint az igazi. Elmenne egy kémfilmben, ahogy az ablakhoz lépek és kilesek a függöny mögül. Közben az jut eszembe: a lélek kárpitja lebben, évek porát érzem, a málló titkokat. És hogy jobb nem tudni semmit a jövendőről, elég, ha nagyjából sejtem, mi is az, amit életemnek nevezek. Fénycsillámok suhannak el, rózsaszín, zöld, lila pukkanások vetítik ki a belsőmet az égre. Aztán ez is elül, végre megnyugodhatok. Semmi se történt. Egyedül vagyok a szobában, hallom a saját sóhajtásomat. A lámpa csak azért ég, hadd lássam árnyékomat a falon, ezt a fura alakú, gombócfejű, sötétlő alakot itt mocorogni.

Pomalo taman tip   Sam sam u sobi. Slabašan mesec lampe odjedanput čini se da je sve dalje, kao da je stvaran. Kako do prozora stupim te zavesom zaštićeno prema vani virim i u špijunskom filmu bi mogao da prođe. Pa se setim: zastor duše prhne, prašinu godina, oronule tajne osećam. Te o budućnosti bolje ništa ne znati, dovoljno je ako slutim šta je to što svojim životom smatram. Blesci svetlosti prolaze, svoju unutrašnjost na nebo ružičaste, zelene, lila prasci projiciraju. Pa i to se stiša, konačno mogu se smiriti. Ništa se nije desilo. U sobi sam sam, vlastiti uzdah čujem. Lampa samo zato gori, da mi senku na zidu mogu videti, tog tamnog čudaka sa glavom oblika valjuška tu micati se.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.