Turczi István: Homérosz - Homer

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Homérosz
 
Így messziről              összehúzott poros szemöldök a tömeg
diszkrét nyelőcsövek                             kavics a nyelv alatt
pár megkockáztatott köhintés zsebkendők       Tüdő-romkert
                             arcok feketekeretben
Ő kétkedve csóválja fejét         mint az ithakai világítótorony
megszokott posztján                   a gyülekezet szélén álldogál
az időtlen toporgásban egyre keresve a megfelelő mozdulatot
szürke kalapjával babrál                  ujjai megbizonyosodnak
kalapszegélye feketeségéről       Régi lábnyomokba bújtatott
árnyéka mintha szalutálna                      egy citromfának dől
görnyedt csend                         szedelőzködő mozdulatlanság
Ráncai izzadtságfényben táncolnak vagy inkább remegés ez
közelebbről nézve     az arc és a száj közé sövényt von a por
szakállában gyűrűzik a tehetetlenség                             most
az árnyékához szegődött fény       az emlékezetében meglapul
rókalyuknyi pillanat a búcsú                     torkában puskatus
                  mikor földet szór Telemakhosz sírjára
 
Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 53. old.
 
 
Homer
 
Ovako iz daljine               masa je prašnjava skupljena obrva
diskretni jednjaci                                ispod jezika oblutak
po koji dozvoljen kašalj maramice    vrt Pluća u ruševinama
                          lica u crnim okvirima
On u neverici glavu vrti                       poput svetionika Itake
na svom uobičajenom mestu                     na rubu zbora stoji
odgovarajući pokret durnovito u bezvremenom tapkanju traži
siv šešir premeće                                       prsti ga uveravaju
rub šešira je stvarno crn      U stare tragove stopala skrivena
senka kao da mu salutira              na drvo limuna se naslanja
grbava tišina                         na pokret spremna nepomičnost
Njegove brazgotine u svetlu znoja igraju ili ipak drhtaj je to
iz blizine gledajući    prašina između lica i usta živicu gradi
nemoć u njegovoj bradi titra                                            sad
svetlost u službi njegove senke je               u sećanju se pritaji
oproštaj je tren lisičje rupe                     u grlu mu je kundak
               kad na grob Telemakosa zemlju sipa
 
Prevod: Fehér Illés