Dušan Gojkov № 3⁄4 – № 3⁄4

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 3⁄4   a tad osmehnite se nekom u moje ime poljubite nekog u moje ime popijte poneku čašu vina kakao ili nešto tako u moje ime gledajući u zalazak sunca ili zvezde na nebu u moje ime dodirnite nekog nežno u moje ime a vi, ljubavi, deco, prelistajte moje knjige ima tamo pokoji stih poneki poljubac samo za vas zamolite violinistu da vam odsvira potiho jednu primorsku veselu za mene pogledajte u talase kako se o obalu razbijaju nestaju za njima dolaze drugi kao što i nakon mene dolaze drugi udahnite duboko miris mora te kapi, slane (to se nikad ne menja) u moje ime uživajte u kiši bez kišobrana u ukusu zelene jabuke mirisu onog šašavog cveća što raste uporno između katranisanih železničkih pragova dok čekate voz da posetite nekog dragog u moje ime uživajte u toplom pogledu nekog nepoznatog u moje ime (oblake nemojte zaboraviti: oblaci su važni) osetite miris blago oznojenog konja pod vama u moje ime otvorite prozore u sumrak da u spavaću sobu uđe svež noćni vazduh u moje ime slušajte zvuk tek napadalog snega što škripi pod vašim stopalima a ti, mila moja, osmehuj se osmehuj se stalno u moje ime

№ 3⁄4   akkor mosolyogjatok valakire a nevemben csókoljatok meg valakit a nevemben igyatok meg néhány pohár bort kakaót vagy valami hasonlót a nevemben nézzétek a naplementét vagy az égen a csillagokat a nevemben gyengéden érintsetek meg valakit a nevemben ti meg, szerelmem, gyerekek, könyveimet lapozzátok ott néhány sor néhány csók csak a tiétek kérjétek meg a hegedűst játsszon el egy vidám tengerpati dalt halkan nekem nézzétek a hullámokat a parton széttörnek eltűnnek de utánuk mások jönnek ahogy utánam is mások jönnek mélyen szívjátok be a tenger illatát a cseppeket, sósakat (azok sosem változnak) a nevemben esernyő nélkül élvezzétek az esőt a zöld alma ízét annak a kátrányos sínek között rendületlenül növő bolondos virágnak az illatát míg a vonatot várjátok hogy a kedvest meglátogassátok a nevemben élvezzétek az ismeretlen meleg tekintetét a nevemben (ne felejtsétek el a felhőket: a felhők fontosak) érezzétek meg magatok alatt az izzadt ló illatát a nevemben alkonyatkor nyissatok ablakokat menjen friss levegő a hálószobába a nevemben hallgassátok a talpatok alatt csikorgó éppen leesett hó hangját te meg, kedvesem, mosolyogj egyre csak mosolyogj a nevemben   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 65-66.