Gergely Tamás Van idő? – Ima li vremena?

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Van idő?        - Jobbját az égnek emelte - mesélte komája -, a ballal meg szorította magához a gitárt.      Az énekesnő, akinek a koncertjén járt.      - Jobbját? - kérdezte Vadmalac, próbálta elképzelni a jelenetet.      - Igen, mutatóujja kiegyenesítve, akár egy esernyő.      - Nem Heil Hitler?      - Nem.      - Akkor megpróbálom - dünnyögte Vadmalac és kilökte maga is a karját. A balt, mert a jobbja befáslizva. De még az is nehezére esett, úgyhogy leengedte, majd újra fel, körkörösen, mintha repülő lenne, annak a rotorja.      Érdekes, komája meg órának nézte, vagyis mánusnak a vadmalackart, meg is kérdezte:      - Van idő?      - Nincs - bökte ki Vadmalac a parlagon eldőlve.

Ima li vremena?        – Desnicu je prema nebu digla – pričao je jaran – a sa levom rukom je gitaru sebi privukla.      Pevačića, na čijem koncertu je bio.      – Desnicu? – pitao je Vepar i pokušao prizor zamisliti.      – Da, kažiprst je ispravila, kao da je kišobran.      – Nije Heil Hitler?      – Nije.      – Onda ću pokušati – mrmljao je Vepar te i on sam ruku izbacio. Levu, jer desna je bila umotana. Ali i to mu je teško bilo, sputio je pa opet gore, krugove pravio, kao da je avion, njegov rotor.      Interesantno, jaranu se činilo kao da je ruka vepra sat, u stvari kazaljka na satu a i upitao je:      – Ima li vremena?      – Nema – izustio je Vepar na parlogu izvrnuvši se.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#56