Маriја Najthefer Popov Nikad nisam bila – Sosem voltam

 

Маrija Najthefer Popov Sivac 11. mart 1958. –

Nikad nisam bila   Nikada nisam bila U tvom domu U kom imam krevet od ruža I spavaćicu golu Da se ne ospe koža Od slatkog trnja Iz tvojih očiju Nisam ni kafu kuvala A jaku ti nudila Sa pregršt šećera Na stolici na kojoj sam sedela Ostala moja želja ubodena Nikada mi te niko nije ugatao Za taj ubod sudbine Nikad čula U sebi slutnju nosila O postojanju jednog mesta Za koje sam stvorena Nisam čak ni ognjište tu podložila A u tom plamenu izgorela Nikada nisam bila A moja lična karta Na tvom stolu I dosije otvoren skroz Bože, znam po svemu Nije moguće Nisam zalutala. Nigde nisam bila Toliko prisutna kao ovde Gde nikada nisam kročila

Sosem voltam   Sosem voltam Otthonodban Ahol ágyam rózsából van És hálóingem meztelen Hogy a szemedből sugárzó Édes tüskék Bőrömet ne sértsék Kávét sem főztem De erőset kínáltam Sok cukorral A széken melyen ültem Beszúrva kívánságom maradt Téged rám soha senki sem jövendölt A sors azon szúrásáról Sosem hallottam A sejtést hogy létezik egy hely Ahová tartozom Magamban hordtam Még tűzhelyet sem gyújtottam De abban a lángban égtem Sosem voltam De igazolványom Asztalodon És a nyitott dosszié Istenem, tudom Lehetetlen Nem tévedtem el. Annyira jelen Mint itt ahová sosem léptem Sehol sem voltam   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezija.rs/author/marijapn/