|
Некадa
Некада бејах Кнез пчела и
зечева,
покаткад и дивљих гусака.
Али, гуске су стално бежале,
ка југу, у неку другу маглу.
Ах, те моје шашаве гуске
које се лако над водом обрушавају,
које лете насупрот ветру,
још ми покаткад у сан дођу,
гачу и дозивају.
Ко с њима тајну да подели?
Како сам само некада скакавце
кротио,
како сам лако вукове збирао,
срне и јазавце, роде и лисице,
и даброве над хитрим водама.
Али гуске, гуске посивеле
још једном ми под прозором
дочарајте недођију,
део мене будите,
гракните над свим рекама,
све птице, све звери дозовите,
део мене стварно будите.
11. 10. 2009 – 23. 9.
2012. Београд
|
Egykor
Egykor a
méhek és a nyulak Hercege voltam,
néha a vadlibáké
is.
De a libák
mindig szöktek,
délre, holmi
más ködfátyolba.
Ó, azok a
víz felett könnyen lebegő,
a széllel
szemben szálló
bolondos
libáim
álmomban
még mindig megkeresnek,
gágognak
és hívogatnak.
Titkot ki
osztana meg velük?
Ahogy
egykor a szöcskéket szelídítettem,
oly könnyen
gyűjtöttem a farkasokat,
az őzeket
és a borzokat, a gólyákat és a rókákat
és a gyors
vizek felett a hódokat.
De libák, szürke
libák
varázsoljátok
még egyszer
ablakom
alá a nemlétező világot,
részemmé
váljatok,
minden
folyó felett gágogjatok,
minden
madarat, minden vadat ide hívjatok,
tényleg a
részemmé váljatok.
Belgrád,
2009. 10. 11. – 2012. 9. 23.
Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése