Milica Milenković Кап – Csepp

 

Milica Milenković Niš, 12. maj 1989. – 

Кап
 
Док сам малопре сат времена шетала на пљуску,
уживала сам у одразу светлости у стакластим барама
и дијамантским кишним капима.
Ничег лепшег нема од сусрета светлости и воде,
мислила сам.
На моменте бих приметила да сви журе,
да аутомобли праве буку.
Помислила бих како нема веће тишине
од оне коју човек носи у себи,
где се и у зимској ноћи рађају мале светлости.
Донела сам толико одлука малочас.
Родило се хиљаду путовања у мени
и милион нових светова.
Пешачила сам дуго у недоглед.
Надисала сам се кише за читав један век.
И надисала сам се себе за будућих бескрај-живота.
Потписујем водом са неба да постојим.
Потписујем и то да сам постала пљусак
и да се разливам.
И опет да сам само једна кап која чисто сија у ноћи
док небо и светлост стоје иза ње и живе у њој.
Заувек.
 
Izvor: Милица Миленковић: КАП - Čudo (cudo.rs)
 
 
Csepp
 
Míg az imént egy órát a szakadó esőben sétáltam
az üveges tócsákból és a gyémántszerű esőcseppekből
visszaverődő fényt élveztem.
Az víz és a fény találkozásánál nincs szebb,
gondoltam.
Időnként észrevettem, mindenki siet,
a gépkocsik zajt csapnak.
Elgondoltam, nincs nagyobb csend annál,
amit az ember magában hord,
ahol a téli éjben is fényforrások születnek.
Épp az előbb annyi határozatot hoztam.
Az utazások ezerszámra születtek bennem
és milliónyi új világ.
A végtelenbe gyalogoltam.
Egész évszázadra szívtam magamba az esőt.
És a jövendő végtelen életre is feltöltöttem magam.
A mennyboltra vízzel írom, létezek.
Aláírom, záporeső lettem
és szétfolyok.
És ismét csak egy éjszakában csillogó csepp vagyok,
mögötte a menny és a fény áll és benne élnek.
Mindörökre.
 
Fordította: Fehér Illés