Turczi István: Utazás – Putovanje

 

Turczi István Tata 1957. október 17. 

Utazás
 
nézd mennyi baj van velem
még egy vacak vonatablakot sem tudok lenyitni
ismeretlen tájak suhannak velünk az éjszakában
fák suhognak a szélben dombok hullámzanak
legalább megszagolhatnám a levegőt legalább
érinthetném              beérném kevéssel is
lírázó perceimből látod kiszakít a tudat
hogy valamit saját hibámból elveszíthetek
egy érzést egy illatot azonosítható benyomásokat
mindent         s míg én sután tusakodom
veled egyre újabb álmok forognak
(talán mindazt látod mihez éber szem kevés)
világkörüli magán-utadon régi vágyak arcok
emlékeidbe süppedő mozdulatok kísérnek
úgy képzelem: hajnalodó mosolyod hajlatában
én is meghúzódhatok      hisz van némi közöm
lázas álmaidhoz      mióta közösen ébredünk
a szerelem miért is lenne más
mint két összeérő halánték öldöklő lüktetése
megíratlan test-legendák keserves sora ———
a táj csak rohan rohan tovább
valahol mögöttünk már felkelt a Nap
távolba merülő arcod peremén
pillantásod kékjébe bugyolálva
végre megcsillan a tengeröböl
 
Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 70. old.
 
 
Putovanje
 
gledaj koliko problema stvaram
otvoriti ni jedan običan prozor voza ne znam
zajedno sa nama u noć nepoznati krajevi lete
u vetru drveća šume brežuljci talasaju
bar da vazduh mogu pomirisati bar da mogu
dotaknuti                i manje bi mi bilo dosta
iz blaženih minuta svest me istrga
zbog svojih grešaka nešto izgubiti mogu
utiske koje jedan osećaj jedan miris identificiraju
sve        i dok se ja nezgrapno borim
s tobom se sveži snovi vrte
(možda sve ono vidiš što je za budno oko nedostupno)
tokom putovanja oko sveta stare želje lica
u tvoje sećanje utonuli pokreti te prate
tako zamišljam: u skrovištu tvog osmeha skloniti se
i ja mogu       ta sa tvojim grozničavim snovima
imam neku vezu       od onda kad se zajedno budimo
što bi ljubav bila nešto drugo
no samrtno kucanje dve slepoočnice koje se dotiču
gorak niz nezabeleženih legendi tela ———
pejzaž samo juri dalje juri
negde iza nas već se i Sunce pojavilo
na rubu tvog u daljinu utonulog lica
što je plavetnilom pogleda obavijan
konačno se uvala mora zablista
 
Prevod: Fehér Illés