Vasa Pavković Bezazlenost – Ártatlanság

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Bezazlenost   Bezazlen je pastir koji Drema u senci bezimenog drveta (koje možemo nazvati vrbom ili brestom, svejedno: arišom, brezom).   Bezazlen je poštar koji Ulazi u naše dvorište, miluje Cukija Od glave do repa i viče: Pošta za gospođicu!   I bezazlena je moja baka Dok šije pod prozorom I s vremena na vreme iz bezubih usta Vadi čiodu.   I bezazlen je moj umrli otac Dok se šeta oko trulog kaveza U kojem žive nevidljiva jata Srpskih visokoletača.   Bezazlena si, konačno, Koliko i ja ovog časa, Ti, Nepoznata devojko, koja ližeš kuglu Vanile misleći na kuglu malage Koja se krije pod vanilom U istom kornetu ...

Ártatlanság   Ártatlan az ismeretlen fa árnyékában Szendergő pásztor (lehet az a fa fűz vagy szil, mindegy: netán vörösfenyő, nyír).   Ártatlan az udvarunkba lépő Postás, aki fejétől a farkáig A Cukit simogatja és kiáltja: Kisasszony, levele van!   És nagyanyám is ártatlan Míg az ablak alatt varr Aki időről időre fogatlan szájából Kiveszi a gombostűt.   És halott apám is ártatlan Míg a korhadt ketrec körül sétál Melyben a szerb magasröptű galambok Láthatatlan serege él.   Végül velem együtt Ártatlan vagy Te is, Vanília fagylaltot nyaló ismeretlen lányka, Aki ugyanabban a tölcsérben A vanília alatt rejtőző   Malaga gömbre gondolsz…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Knjiga o lastavicama, Matica srpska, Novi Sad 2000.