Böngészde - Pabirčalište - Gleaner

2023. május 19., péntek

Turczi István: Balassa Bálint sírjánál az 1985-ik év karácsonyán – Kod groba Balinta Balaše Božića godine 1985

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Balassa Bálint sírjánál
az 1985-ik év karácsonyán
 
Egy ideje már itt állunk a míves vaskerítés
előtt, turisták, idetévedtek, otthontalanok.
Tél-ihlető hó hull, a kápolna tornyán
köd gubbaszt, s csak sejteni vélem:
az ott távol az Alacsony-Tátra.
A paplak felől végre hatalmas kulcs érkezik,
mögötte kendőbe bugyolált, szótalan nénike.
Akik belépünk, most mind egyedül vagyunk.
Megilletődött, feszültléptékű magány.
Tömjénillat, csontig hatoló hideg,
madár suhanása minden mozdulat.
Előbb az oltár, aztán a sírfelirat,
szinte hallom, a karcsú oszlopok izülete
mint ropog. A festett ablakokból behulló
reggeli fény szétmállik a szentképeken.
Mintha a füles sapkába zárt gyermeki csend
visszhangozna. Tornyok tűszúrása, befagyott
tavak ezüstje, szívemig érő végtelen hó-ölelés.
Mintha régi karácsonyok tisztító fényessége.
Harangoznak. Katartikus rosszkedv fog el —
Bár fölösleges, mégis az órámra nézek.
Alig két óra innen a magyar határ…
„Indulj, ha van hová menned.”
 

Kod groba Balinta Balaše
Božića godine 1985
 
Već jedno vreme tu ispred obrađene gvozdene
ograde stojimo, turisti, namernici, beskućnici.
Sneg što pada zimu priziva, na tornju kapele
magla tavori i tek naslućujem:
tamo u daljini je Niska-Tatra.
Iz pravca konaka popova ogroman ključ stiže,
iza maramom omotana, šutljiva starica.
Mi, koji ulazimo, sad smo svi sami.
Ganuta, napeta mera osame.
Miris tamjana, mraz do kosti prodire,
svaki pokret je let ptica.
Pre oltar, posle epitaf, na neki način
čujem, kako zglobovi vitkih stubova
pucketaju. Jutarnja svetlost što preko
obojenih prozora prodire na ikonama se rasipa.
Kao da u avatu kapu zatvorena dečja tišina
odzvanja. Ubod igala tornjeva, srebro zaleđenih
jezera, beskonačan zagrljaj snega do srca stiže.
Kao sjaj davnih Božića što čisti.
Zvone. Katartična zlovolja me obuzima
Iako je suvišno, na sat gledam.
Odavde do mađarske granice jedva dva sata…
„Kreni, ako imaš gde otići.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 40. old.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése